Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)
Bendefy László: A juti gátak és a Balaton török-kori magas vízállása
a másikra. A két töltés koronaszintje között a Sió vize szinte zárt tavat alkotott, melyet csak a túlcsorduló viz frissített fci. A harmadik töltésmaradványnál Tenczer néhány dm-es túlfolyást tüntet fel. ezért a Sió ez esetben a térképen nem is szakad meg. A töltések elrendezéséből következik, hogy az első két földtöltés feladata volt a Balaton víztükrének felduzzasztása, míg a harmadik, miként a meder alakjából világosan látszik, az előbbiek mögött csillapító medencét volt hivatva kialakítani. A hosszszelvényen az új mederfenék alatti földtömegek sötét színűek, és festettek, a kiásandó részek pedig világosabbak és vonalkázottak. Mind a három gátmaradvány vonalkázva van, amiből következik, hogy eltávolították őket. A régi földtöltések eltávolítása 1857 nyaráig megtörtént. Erre az ez időben készült kataszteri felvételek lapjai elegendő bizonyságul szolgálhatnak. A felvételek alapján készült térképek 1858-ból keltezettek. Az eredeti lapokat az Országos Levéltárban őrzik.' A térképeken a régi töltéseknek már semmi nyoma. A GÁTAKRA UTALÖ ÍRÁSBELI FELJEGYZÉSEK A szóbanforgó földgátak maradványai 1856-ban még olyan teherbírók voltak, hogy Márton József, a Sióberki Társaság mb. mérnöke a siófoki értekezletre május 27-i keltezéssel benyújtott szakvéleményében úgy nyilatkozik: ha az i8s6-ban tervezett munkálatok megkezdése előtt a Sió völgyét legalább az ozorai malomig nem szabályozzák, a Kiliti alatti szakasz rendezése után „a Sió vize két akkorára is növekedhetik, mint a rendes víz, s a megszaporodott víztömeg a Kiliti malomtól kezdve az ozorai malomig az egész Sió völgyet elöntheti, mely által ezen vidéknek nevezetes kárt okozhat." 8 Ez a közlés csakis úgy értelmezhető, hogy a juti régi földgátak duzzasztják fel a Sió vizét annyira, hogy azok árvizet okozzanak. Ugyanekkor (1856. május 25.) Franz von Finkoir, a somogyi Balaton-Társaság mérnöke azt jelenti, hogy a juti gátmaradványok lábánál fúrással ellenőrizte azok állapotát és közli, hogy azok mögött semmiféle szivárgás sem tapasztalható. 9 Végül írott nyomát találjuk az egykori juti gátaknak a Pesti F rigyes-íeie kéziratos helységnévtárban is. 1 " Ez a gyűjtés Magyarország minden községébe kiküldött kérdőívekre beérkezett válaszok alapján 1864-ben készült. Juth-ról ezt olvassuk (35. kt. fol. 295): ,,A falu régebben a Sióhoz közelebb, a mai falutól 2 dűlőföldnyire volt délre. E helyen ma is sok kőmaradványt találhatni." A vonatkozó dűlőnevek: Berek-Szakadék és Geráb. Czuczor-Fogarasi tájszótára (III. kt. Pest, 1865) szerint Gera, Géra, dunántúli tájszólással: ,,Geráb": ,,aknából kihányt földet" jelent (Kriza János gyűjtése). Ádánd község kérdőívén (35. kt. fol. 5) pedig ez áll: „Bozóti dűlő, régebben Kelői névalakban. (E helyen ugyanis át lehetett kelni a Sió elöntött völgyén.) Ezen dűlőben van egy kis kör alakú domb, melyet még ma is bozót és víz vesz körül . . . ,,Patakvár"-nak nevezik."
