Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Bendefy László: A juti gátak és a Balaton török-kori magas vízállása

A kis domb tehát a „Kelő" végében volt; valószínűen a földgátnak a völgyfalhoz simuló maradványa lehetett. Az 1858. évi kataszteri térképeken már hiába keressük. Alább: „Nagytói dűlő; régente igen nagy (= igen nagy kiterjedésű) vízállás volt itt, honnan (= ezért) neveztetik is Nagytói dűlőnek." Az 1858. évi kataszteri térkép a Nagytói dűlőt már mocsaras rétként tünteti fel. A „Nagytó" tehát csakis a magas vízállás miatt lehetett nagy terjedelmű. A RÉGI FÖLDGÁTAK MÉRETE ÉS A DUZZASZTÁS MÉRTÉKE A fentiekben említettem már, hogy a régi földgátaknak kb. 12,5 m magasaknak kellett lenniük ahhoz, hogy a Balaton vizét 110 m körüli magasságra duzzaszthassák. Tenczer idézett hosszszelvényén, melyen a régi földgátak keresztszelvénye látható, a gátak alapja átlagosan 53 öl = 100,6 m széles. Ilyen széles alapra 12,5 m magas töltés biztonsággal emelhető. Ami a gátak korát illeti, annyi kétségtelen, hogy azok a török korban már megvoltak és biztosították a Balatonnak no m körüli vízállását. Ennek tárgyi bizonyítékai a következők : 1. Balatonberény határában a fenéki országúti kőhíd közelében levő útőrház mögött, a homokfej tőben Sági Károly - jelenlétemben - egy XVII. századi török füles korsó töredéket talált, a korsó belsejében „in situ" ép tavi kagylóhéjjal és csigahéjtöredékkel. A lelet Adria feletti (A. f.) magasságát szintezéssel azonnal meghatároztam: 108,10 m volt. Ha csak 1,5 méteres vízmélységet tételezünk fel, a lelet 109,6 m A. f. vízállásra vall. 2. A régi Vörs falu elpusztult temploma döngölt agyag járószintjénck magassága 109,3 m- Az ezt borító homokos tőzegréteg felső határa 109,7 m, a fölötte lévő iszapos, homokos, csigahéjas réteg hullámbarázdás felső határa pedig 110,1 m A. f. magasságban van. Tehát ez a feltárás is 109-no m körüli egykori vízállás léte mellett bizonyít. (Bővebben: Bendefy 1972 a-c) A közismert morfológiai bizonyítékokat mellőzöm. Könyvemben (1969, p. n 3-114) bemért magassági adataikkal együtt felsoroltam azokat. 3. A no m körüli török-kori vízállás kartográfiai nyoma száznál több térképen megtalálható. Itt csak azokat a legfontosabbakat említem meg, amelyek alapján a hajdani vízállás számszerűen is meghatározható. Mindenekelőtt Mikoviny Sámuelről kell szólnunk. A tudós kamarai mérnök (később selmeci professzor) 1732-1735 közötti években elkészítette a Balaton, illetve Somogy megye térképét. E térképeken feltűnik a juti gátak nyoma is. A térképek szerint ugyanis a Sió völgye a balatoni kitorkolástól Jut környékéig: pontosan az 1. és 2. földgátakig teljes szélességben cl volt öntve, azokon alul egészen az ozorai malomig száraz, illetve csak valami kevés víz csörgedezett benne, amit a szerző egyszeri szaggatott vonallal jelölt (2. és 3. ábra). Kriegernek 1776. évi „Mappa exhibens Fluvium Sió . . ." című Sió szabályozási térképén (lásd: Bendefy 1969, p. 118; - 144. ábra) a Sió folyása a juti öreg gátaknál szintén megszakad (lásd a „COMITATUS WESZPRIMIENSIS" szó U betűje alatt!), s a továbbiakban a völgyet Ozoráig víz nélkülinek jelöli. A Magyar Tudományos Akadémia kézirattárának térképgyűjteményéből nemrég előkerült Mikovinynok több, eddig ismeretlen kéziratos mappája, közöt-