Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Bendefy László: A juti gátak és a Balaton török-kori magas vízállása

Fentieken kívül szerepel ebben az oklevélben egy, Szentpétery szerint „Tanka" nevű helység is a ,,Duna" mellett, ahol is az apáti monostor halászó helyet kapott Bánd fia Atyusz donátortól. „Tanka" előtt is, után is csupa Fonyód környéki helység nevét említi az okirat. Teljesen mcgokolatlan, miért legyen ide, éppen erre a helyre beszúrva egy Duna-menti névtelen halásztanya, ui. Szentpétery a „Tanka" nevet feltételesen ,,tanyá"-nak értelmezi. A helyet tüzetesebben megvizsgálva, arra a megállapításra jutottam, hogy mind a folyó, mind a helység neve hibával terhelt. A „iuxta flumen Danubii" helyesen „iuxta flumen Pauiini"-nak, a „Tanka" községnév pedig „Tasca" (vagy „Taska")-nak felei meg, és a Páli-víz, azaz a tótszentpáli mocsarak vizét levezető Páli-patak mellett levő, Boronkával szomszédos Táska községet jeienti. Már most, ha 1420-ban (miként 1121-ben isi) a táskái halásztanyák a páíi víz melletti mocsarak partja közelében voltak, akkor a mocsarak vízszintjének 108,5-109,0 m magasságban kellett lennie. Ezt bizonyítják a legfrissebb (1970-es) kiadású és 1968-ban reambulált i:ioooo-es topográfiai térképek is, amelyeken a mocsár szélét 109 és 110 m között találjuk. Már pedig e mocsarak területükből a XVI. század óta csak fokozatosan veszítettek. Eszerint az 1100-1420 közötti évek transzgressziós periódusában a Balaton vízállása minimálisan 108,5 m körüli, de inkább 109 m fölötti volt. A transzgressziós időszak a XVII. század végéig tartott; az elegendő vízutánpótlódás kérdése Rétbly adatközlése alapján vitathatatlannak tekinthető. Ne feledkezzünk meg Szádeczky-Kardoss Elemérnek (1941) arról az alapvető megállapításáról sem, hogy a Balaton vízutánpótlásának kb. 40" o-át a Középhegység karsztvizeiből kapja. Figyelemmel a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet által erre vonatkozóan már kb. két évtizede folytatott kutatásokra, Böcker Tivadar közléseiből (1969, 1970) tudjuk, hogy c karsztforrások a Balaton iránvába eső lejtőkön 106.0-110,5 m A. f. magasságban fakadnak. Az utolsó száz esztendőben (az ipari és bányászati vízkivétel miatt) a karsztvízszint csökkenő irányzata állapítható meg. Ebből következik, hogy a Szádeczky megállapította 40" (i a történelmi és az írott történelem előtti múltban ennél több, esetleg 50% is lehetett. Sorozatosan csapadékos években bizonyosan el is érte - ha meg aem haladta - az ^o'Si-ot is. Egy évszázad múlva, 1514 táján a vízállás már elérte a 10.9 m A. f. körüli magasságot. Lázár deák térképe kétségtelenül emellett szól. Hogy pedig ez a vízállás tartós maradt, azt Wolfgang von Lazius, Niccolo d'Angelini 1550, ill. is6o-bói származó térképei és még több száz további térkép és metszet hitelesen tanúsítja. Ebben az időben, tehát az M 50-as évek eleiétől 1755-ig a Balaton vízállása - az időnkénti klímaingadozás okozta vízállásoktól eltekintve - mindig magas volt. (Bendefy, 1969). A BALATON TÖRÖK-KORI VÍZÁLLÁSA Láng Sándor prof. és Somogyi Sándor szóbelileg ismételten rámutattak arra, hogy a XVII. században a Balaton vízállása csakis az esetben emelkedhetett 110-110,5 m Á. f. körüli magasságra, ha ezt a duzzasztást emberi erővel, a Sióvölgy műszaki elgátolásával hozták létre. Marosi Sándor (1970) azonban írásban, sőt hangsúlyozottan állást foglalt amellett, hogy „ . . . a történelmi időkben is bekövetkezhettek olyan mértékű vízszint ingadozások, esetleg ant ropó gén hatás-