Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Bendefy László: A juti gátak és a Balaton török-kori magas vízállása

ra is (a Sió-lefolyás elgátolása, vagy éppen megnyitása), amelyek hatásukban felértek egy-egy holocén kori éghajlatváltozással" (p. 145.). A Balaton-környék kitűnő morfológus kutatói már régen észrevették, hogy a tó partvidékén antropogén hatásra utaló nyomok találhatók. Legutóbb Marost Sándor tett említést erről (1968, 1969, 1970); de nem feledkezhetünk el Bulla Bélának (1943) alábbi, idevágó megjegyzéséről sem: „Mindaddig, amíg a déli part színlői tanulmányozva nincsenek, amíg a színlők és a túrzások közti tér- és időbeli összefüggéseket a kutatás fel nem derítette, az alacsonyabb színlők kialakulásának korát illetően aligha lehetne határozott állást foglalni." Bulla szavai eléggé rávilágítanak arra a tényre, hogy a szóbanforgó feladatot csak nagy keretekben, a tó egészére kiterjedően lehet és szabad vizsgálni. E vizsgálatokkal foglalkoztam legutóbb több éven át. Kutatásaim kétséget kizáróan bizonyítják, hogy a Balaton vízállását a XVII. században mesterségesen megemelték. A természetes ősi állapotában levő tó víztükre a 106 m A. f. körüli szintről no m körüli szintre emelkedett. Mindkét víznívónak vitathatatlan tárgyi bizonyítékaival rendelkezünk. Marosi Sándor Fenék-puszta közelében, a 107,2 m magasságú II. szinlőn aknázással, 1,0 m mélységben, azaz 106,2 m szintben feltárt egy mindössze 5-10 cm vastag, megszakítás nélkül következő kavicsréteget, amelyből nagy számú római tégla- és cseréptöredéket, valamint római pénzérméket gyűjtött. Mindezek a fenéki castrumból származnak. Kétségtelen tehát, írja Marosi, hogy ez a szint a római uralom koránál idősebb nem lehet. Nyilvánvaló - folytatja -, hogy a tónak az azóta eltelt időben is volt hasonlóan magas vízállása (1970. p. 144). De volt ennél sokkal magasabb is. E magasabb vízszint kialakulása azonban már a juti gátrendszerrel függ össze. A hajdani gátaknak a természetben már nyomát sem találjuk. Egykori létezésüknek bizonyítékait elsősorban a múlt század eleji mérnöki felvételek nyomán készült térképek, szelvények, valamint az ezekhez tartozó műszaki leírások és jelentések őrzik. Közülük legfontosabbak HALÁSZ KÁROLY ÉS TENCZER KÁROLY FELVÉTELEI Mielőtt 1856-1858-ban a Sió szabályozására került volna a sor, Halász Károly 1853-ban 1:14400 méretarányú térképet készített a Sió-völgynek Foktól Ozoráig terjedő szakaszáról.' E térkép alapján megállapítható, hogy 1853-ban a Sió völgye Jut és Mezőkomárom között több szelvényben is lényegesen keskenyebb volt, mint napjainkban. Kiviláglik belőle az is, hogy a völgy legszélesebb szakaszai századunk elejére már igen észrevehetően eltolódtak.Halász munkáját 1856-ban Tenczer Károly folytatta. Egyben ő volt a Siószabályozás kivitelezési munkálatainak vezetője. A szóbanforgó szakaszról Tenczernek két térképlapja maradt fenn. Egyik hártyapapíron grafit irónnal készült példány, a másik tussal kihúzott és színezett tisztázat.'' A térkép felső része a Sió helyszínrajzát, alul pedig a hosszszelvényét tartalmazza. Az utóbbin //// és Mezőkomárom között három egykori földgátnak a maradványa látható. A hosszszelvényen a földgátak kiugró élességgel tűnnek szemünkbe (1. ábra). Feltűnő, hogy mind a három az 1856. évi felvétel időpontjában (tavasszal) észlelt Sió-vízszinttel azonos magasságban ér véget. A Balatonnak a Sión levonuló jege tette őket egymagasságúvá.