Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)
Bendefy László: A juti gátak és a Balaton török-kori magas vízállása
AZ ALMÁDI MONOSTOR ADOMÁNYLEVELE A XIII. századi átmeneti emelkedés után a Balaton szintje tartósan alászállott. Az 1416. évi tihanyi birtokper aktái, valamint Zsigmond király által 1420-ban a (Balaton-)almádi monostor javára megújított adománylevél azonban azt bizonyítják, hogy a XV. században a tó víztükre ismét emelkedni kezdett. Az alábbiakban erről az utóbbi, rendkívüli fontosságú okiratról lesz szó. Az okmányt* Szentpétery Imre prof. (1927) találta meg. Ebben az oklevélben három olyan birtokadományról van szó, amelyeknek részletes leírása alapul szolgálhat a Balaton 1121. és 1420. évi vízszintmagasságának + 0,5 m megbízhatósággal való meghatározására. Ez a három hely: Boronka (az oklevélben: Brunca), Fonyód (Fonóid) és Szigliget (Zeglegeth). Szó van még Boronkával kapcsolatban Balatonberényről (Buren) is. A vonatkozó szövegrész magyar fordítása így hangzik: (363. 1.) „Ugyancsak a Balatonnak a túlsó (oldalán), az említett birtokkal (ti. Gurc = Győrök) egyenest szemben van Berény falu, benne 6 vincellérnek a száliása, ugyanannyi szőllővel; ezek szabad emberként élnek, de segítenek az egyház épületének és tetőzetének javításában; kötelességük a szénát lekaszálni, s ugyanezt (elvégezni) a szomszédos Boronka nevű faluban is, ahol 12 halásznak van háza halászó helyekkel. Ez (a falu) Fonyóddal határos, ahol ugyancsak egy terjedelmes sziget van, amely ugyanabban a halászó helyben terül el. Továbbá: ezeknek a halászoknak és vincelléreknek saját földjeik, erdeik és rétjeik vannak."" Szigligetről pedig a következőket olvassuk: (362. 1.) „A Szigligetnek nevezett birtok középső részét berek és réti föld veszi körül, 6 szolgaházzal (és) 3 ekefölddel és 4 lakóházzal. Lakóiknak követ kell fejteniök és terméskövet kell szolgáltatniok a monostor bárminemű építkezéséhez és 70 betöretlen kancát, valamint 100 üszőt (kell adniuk) a legelőkről; (van ott) egy maiomépület is.'' Balatonberény ősi magja a Nagyberek Ny-i oldalán, a Balaton közelében il2-118 m magasságban települt. KDK-re légvonalban 20 km távolságban, a berek túlsó oldalán települt Boronka 111-114 m-es magasságban. Az egykor vízzel borított, mocsaras, tőzeges berek határa a ioooo-es térképeken ma is élesen elválik a vízzel soha nem borított tereptől. Ez a határvonal ma a 109,5-110,0 m-es szintvonal mentén húzódik. Az 1100-as évek elején Boronka olyannyira halászfalu volt. hogy lakosai még a szénakaszáláshoz sem értettek; a herényieknek kellett oda menniük szénát kaszálni. Következésképpen a Balaton vízállásának legalább 109-109,5 m tszf. magasságúnak kellett ekkor lennie. De az 1420. évi átirat is ugyanezt mondja Boronkáról és Fonyódot is szigetnek írja le. A XV. század elején tehát hasonló vízállásviszonyok voltak a Nagyberek vidékén. Ebből viszont az következik, hogy 1121-ben már Szigliget is sziget volt, mert a domb szigetté válásához minimálisan 108,5-107,5 m-es vízállás szükséges. De magából a szövegből is kitűnik Szigliget sziget volta. Fonyódról azt olvassuk, hogy az „ugyancsak egy terjedelmes sziget". Mivel Tihanyt az oklevél egyáltalán nem említi, az „ugyancsak" kifejezés csakis a korábban felsorolt Szigligetre vonatkozhat. 3 ^ * Létezésére Makkai László prof. volt szíves felhívni a figyelmemet. Ezt neki ehelyütt is köszönöm. ** Az oklevél szövegének kielemzéséhez az 1968. évi felvételű ill. helyesbítésű iaoooo-es topográfiai térképeket használtam.
