Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
T. Mérey Klára: A gyáripar Somogy megyében a két világháború között
binek Pesten már volt egy kötő- és szövőgyára. Megkeresték Kaposvár városának a vezetőit és 3-5 holdnyi területet kértek tőlük eladásra a gyáralapítás céljára. — A gyár megépítésénél cseh érdekeltség is szerepelt volna. - Ez a nagy reményekre jogosító vállalkozás azonban nem jutott el a megvalósulásig. A hazai pénzviszonyok és a külföldön felhalmozott textilanyagok, elsősorban pedig az anyagiak hiánya miatt ez a terv megbukott.70 Ugyancsak jövő nélküli volt a nagy tervekkel megindult Takácsok Fonó- és Szövőipari Szövetkezetének kaposvári telepe,71 amelynek egyik erőssége lett volna a Kaposváron 1872 óta műdamasztszövő műhelyt fenntartó Szalóky Sándor.72 Ez az új telep - a tervek szerint - gyapjúmosó, len- és kenderáztató üzemekkel lett volna felszerelve és a Pesten font gyapjút és fonalat kellett volna itt megszőni. Idővel saját fonodát is kapott volna részvénytársasági alapon. A pokróc- és a posztógyártást már megkezdték, hogy a hulladékgyapjút értékesíteni lehessen.73 Ennek a fióktelepnek az érdekkörébe tartozott volna Tolna, Somogy és Baranya, ahonnan az összevásárolt lent és kendert szösszé kívánták feldolgozni, illetőleg a gyapjúmosást végezték volna cl itt.'7 - E szép tervekből nyilván nem lett valóság, mert Bereczk Sándor munkája, amely minden lényeges kaposvári ipartelepet megemlít, erről a vállalatról nem tett említést.75 A helyi lapok többször említették Szalóky takácsmestert; egy szép, lírai hangú cikket Babay József is írt a padláson heverő értékes gépeiről, amelyek a kaposvári nagy lakásínség miatt kiszorultak a szűkké vált lakásból. Megemlíti azt is, hogy Szalóky szívesen fogadott volna tanoncokat, akiknek átadhatta volna mesterségbeli tudását. A műszövő iparnak ez a többször kitüntetett kiváló képviselője végülis magával vitte tudását a sírba, 1932-ben.71' Többször járt híre annak, hogy más érdekeltségek is létesítenek vállalatot Somogybán. 1932-ben pl. arról ír a helyi lap, hogy a csepeli Weiss Manfred posztógyár, amelyet 1920-ban a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank alapított, üzemet kíván létesíteni Barcson, amely előbb nyers, utóbb pedig finomabb posztó .gyártására rendezkedne be.77 Ez a terv azonban nem valósult meg. 1926-ban olyan hangok hallatszottak a sajtóban, amelyek szerint Somogy — állami támogatással — a lentermelés központja lesz. Az újságíró fantáziájában már egy kaposvári lengyár körvonalai is kibontakoztak.70 Ez utóbbinak volt valami reális alapja is. Somogybán ugyanis már korán gondot fordítottak a kender- és a len termelésére. A XIX. századi megyei leírások gyakran említik a megye híres lentermelését és tudjuk azt is, hogy majdnem minden községben volt a parasztoknak külön kenderföldje. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a háziipari feldolgozása is megtörtént. Valószínűleg ezeknek a hagyományoknak továbbélése késztette arra a neves csehországi lengyárost: Fiedler Jánost, hogy egyik lenkikészítő telepének helyéül Csurgót válassza. A lengyár, amelynek pontos címe: Len- és kenderbeváltó és kidolgozó gyár, orsógyár és gőzfűrész, 1903 óta működött és idényenként 60-200 munkással dolgozott.79 Festetics hercegtől bérelt 60 holdat, amelyből 14 holdat lennel vetett be és ezen kívül további 500 holdról kapta a termést Fejér, Baranya, Zala és Vas megyékből. 1928-ban évente kb. 10 000 q lenmagot váltott be a gyár, q-ként kb. 200 pengőért. A kész anyagot Komáromba vitték, míg a kendert a környékbeli kötélgyártók vásárolták meg. A háború előtt a gyár nagyobb mennyiségben szállított fonásra alkalmas kész fonalat Németországba és Belgiumba. 1928-ban a szállítási ^28
