Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
T. Mérey Klára: A gyáripar Somogy megyében a két világháború között
költségek emelkedése miatt a kivitel csökkent, úgyhogy ekkor a gyár fele akkora kapacitással dolgozott csak, mint amekkorára a berendezései lehetőséget adtak.80 Ebben az ipari főcsoportban a legjelentősebb üzem Nagyatádon állott, s idegen vállalkozó hozta létre ezt is. Kezdetben, 1882-ben a Wollák és a Bér- kovits cég gomb, zsinór és paszománt gyáraként dolgozott, amely azonban a háború alatt megszüntette a tevékenységét. A munka háziiparként folytatódott tovább. Budapestről kaptak megbízatást és volt idő, amikor 200-300 ember is „bedolgozóként” foglalkozott ezzel az iparággal. A régi gyár telephelyén 1913-ban MEZ Vater und Söhne A. G. létesített egy selyemfonal festőgyárat. Ez az üzem selyem és pamutcérna festésével, pamut mercerizálásával (selyemfényadás), kikészítésével, műselyem cérnázásával és festésével foglalkozott. Nagyatád ismerője szerint azért választotta ez a bécsi cég Nagyatádot telephelyül, mert olcsó és alkalmas munkásokat kaphatott, akik a textilszakmában már dolgoztak.81 Nagyatád nagyközséget az Új Somogy tudósítója 1922-ben „Rinya-parti metropolis”-nak nevezte. A róla írott cikk gazdasági életének a fejlettségéről emlékezik meg. Nagy forgalmat bonyolítottak le terménykereskedő cégei. Működött egy dohánybeváltója és egy selyemzsinór és paszomántárugyára, továbbá egy modern selyemgyár, amely naponta 25-30 munkást foglalkoztatott, selyem, gépcérna és pamutáru előállításával. Az 1923-ban tartott nagyatádi ipari kiállításon gyártmányai nagy feltűnést keltettek.82 A pénzügyi és tőzsdei kompassz a Mez Károly és Fiai Rt nagyatádi gyártelepét, amelynek főtelepe Bécsben volt, 1913-ban megalakultnak jelölte. A cég alaptőkéje 1 millió korona volt és 1925-26-ban több, mint 9 millió korona veszteséggel dolgozott.83 Ez a gyár, amely kezdetben csak Bécsen át értékesíthette áruit, 1922-ben közvetlen összeköttetésbe került a magyar kereskedőkkel és most már bécsi vignetta nélkül, közvetlenül juttatta el áruit a hazai boltokba.84 Egy statisztikai felmérés megőrizte számunkra a „Mez Vater és Fiai Selyemfonó és Cérnagyár, Nagyatád” cég 1924. évi adatait. E szerint a gyár 14 tisztviselőt, ii férfi szakmunkást, 66 betanított női munkást és 30 férfi, 67 női napszámost foglalkoztatott, amellett 6 tanonc fiú, tehát összesen október hónapban 105 férfi és 133 női munkaerő dolgozott a gyárban. Ez a statisztika az 1924- ben alkalmazott legnagyobb munkáslétszámot is feltünteti és eszerint 486 férfi és 625 nő, vagyis összesen un munkás dolgozott a gyárban ebben az esztendőben.8’’ Feltehetően e nagy szám legnagyobb részét „a bedolgozók” alkották! 1925-ben a „Mez Vater és Fiai selyemfonó, cárnázó és marcerizáló gyár” munkáslétszámát 309 főben jelölte meg a KT lap, a termeléshez szükséges energiát pedig egy 125 lóerős gőzgép szolgáltatta.86 Bizonyos, hogy ehhez az ipari főcsoporthoz tartozó több kisebb üzem is dolgozott még a megyében. Tudunk pl. egy gyapjúfonodáról, amely Kaposváron működött gyárüzemként és az 1942. évi statisztikákban 1888-ra teszik alapításának évét. Tudjuk azt is, hogy egy felsősegesdi lakos, Hajdú Elek, Amerikából visszatérve kötő- és szövőgyárat akart létrehozni szülőfalujában és e célból az óvoda egyik helyiségét megszerezte, gépekkel rendezte be, szőnyegeket és kötöttkabátokat készíttetett ott. Ez a vállalkozás nem minősülhetett gyárnak, mert sem a gyári címjegyzékben, sem a cégbírósági lajstromkönyvekben nem lehetett nyomára bukkanni.87 A megyében régi és nagy hagyománya volt a kikészítő iparágaknak, elsősorban a kékfestő, illetve a festőgyáraknak. 1904-ben működött Barcson Pickier 229
