Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Ladányi Sándor: 1721. évi vallásügyi vizsgálat Somogy vármegyében
I. Lipót fia, 1. József, - bár jó katolikus volt, - némileg eltért a jezsuiták üldöző irányától. Szövetségben a protestáns hatalmakkal, hollandokkal, angolokkal és poroszokkal, kész volt Magyarországon megerősíteni a protestánsoknak az utolsó országgyűlések által különben is már törvényesen megnyirbált vallásszabadságát. Uralkodása alatt legalább nyílt protestáns üldözés nem történt, bár az ország azon részében, amely még neki hódolt, teljesen fenntartotta a katolikus egyház felsőbbségét. - A spanyol neveltetésű, erős jezsuita befolyás alatt álló III. Károly trónra lépése elé aggodalammol néztek a magyar protestánsok. Trónra lépésével megváltoztak az európai viszonyok is. A spanyol örökösödési háborúban létrejött érdekközösség, a nagy koalíció felbomlóban volt. Az európai viszonyok ezen változása visszahatott az uralkodó politikájára, mely ily módon részben felszabadult a protestáns szövetségesekre való tekintet alól. Mielőtt rátérnénk a pesti vallásügyi vegyesbizottság közvetlen előzményeinek vizsgálatára, s magának a Mixta Religionaria Commissio tevékenységének elemzésére, fel kell tennünk a kérdést, mi volt az ellenreformáció és a protestánsüldözés indítóoka? Nem elégedhetünk meg csupán a vallási rajongás, eszmei fanatizmus, a barokk-kor érzelmi túlfűtöttségére hivatkozással. Kétségtelen, - ismerve a XVIII. századi ember gondolkodását, amikor a társadalmi és politikai kérdések is vallásos megfogalmazásban vetődnek a felszínre, - volt jelentősége a vallásos érzületnek is az ellenreformációs tevékenységben. III. Károly vallásos uralkodó volt, aki maga is azt a nézetet vallotta, hogy a katolikus hit az egyedül idvezítő. Az uralkodó minden tőle telhetőt meg is tett a magyar- országi katolicizmus megerősítése érdekében. - Azonban politikai szempontok is indították arra a bécsi udvart, hogy a katolikus vallást tegye uralkodóvá, államvallássá, különösen Magyarországon, ahol a lakosság jelentős hányada még ekkor akatolikus, vagyis protestáns és görögkeleti vallású volt. Ebben a korban is még a vallás és a politika szorosan összefonódott, s ezért nem mondhatjuk, hogy a protentántizmust egyszerűen csak a valláskülönbség megszüntetése érdekében akarták felszámolni. - Az ellenreformáció a protestántizmus teljes visszaszorítását, a katolikus vallás egyeduralkodóvá tételét tűzte ki célul. Az ellenformáció nagy erővel való újra megindulásakor a Habsburg-állam volt Európa leginkább feudális jellegű állama, s egyben a legkatolikusabb állama is, mivel politikája szorosan összeszövődött a papság politikájával, ami a magyarországi főpapságot még inkább a dinasztiához fűzte. A Habsburgok a magyar királyoktól átszármaztatott főkegyúri jog folytán éberen ügyeltek is arra, hogy a főpapi székbe csak aulikus személyek kerüljenek. - A reformációban kezdetben jelentkező antifeudális ideológiai tartalom, amely az uralkodó és a rendek előtt oly félelmesen mutatkozott meg a német parasztháborúban, a feudális Habsburg-biroda- lom fennmaradását fenyegette. A protestáns egyházaknak az a kezdeti antifeudális irányzata a birodalom egyes részeiben, így Magyarországon is nemzeti függetlenségi törekvésekkel párosult, amelyeknek sikere a birodalom egyes tartományainak elszakadását jelentette volna. A XVIII. századra a magyarországi protestáns egyházak azonban teljesen belesimultak a hazai feudalizmusba és korábbi antifeudális törekvéseik is erre az időre már teljesen megszűntek. A nemzeti függetlenségi küzdelmeknek a protestantizmussal való összefonódása azonban kétségtelen. A protestantizmus nálunk a XVII. századra teljesen azonosult a rendiséggel, s mint rendi függetlenségi törekvés állt szemben a katolikus udvar rendiségellenes abszolutizmusával. A bécsi udvar ezért volt eleve bizalmatlan a hazai protestantizmus iránt. Politikai súlya volt a vallási kérdéseknek tehát azért 94
