Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Iványi Emma: A hidvégi "tumultus" (1696)
ben telelő német katonaság részére követeltek tőle porciót. Ugyanakkor a török elleni háború a vége felé közeledett, a hadiesemények, a nagyszámú hadsereg jelenléte, az adóztatás minden formájának megnövekedése, a katonai kihágások nyomort, pusztulást, elkeseredést váltottak ki. Hidvég mezővárosnak, az 1688. évi hajduszabadsághoz képest, földesúri terhei is az állami terhekkel párhuzamosan növekedtek. Ilyen helyzetben szinte mindegy, ki sütötte el az első puskát, a hidvégiek-e vagy a jogosulatlan végrehajtásra érkezett német katonák. A katonai szervezetben élő, fegyvert viselő, helyzeténél fogva a paraszti öntudat magasabb fokán álló hídvégi sereg elkeseredetten fordult szembe az erőszakkal. Somogy megye szolgabírái az ő pártjukon voltak, mások is igyekeztek jobb belátásra bírni a hadbiztost. A korszak köztörténetéből ismeretes, hogy a megyei hivatalnokoknak, még a német katonaság vezetésére kinevezett megyei biztosoknak sem volt tekintélyük és megállásuk a hadsereg előtt. Elhihetjük, amit a hídvégiek levele szerint a hadbiztos a nádor és Somogy megye hatáskörével kapcsolatban mondott: neki sem a nádor, sem a megye nem parancsol. Hasonló kijelentésekkel gyakran találkozunk a katonai kihágásokat panaszoló egykorú iratokban. A tanúvallatási jegyzőkönyvet a nyomozóbizottság felküldte Esterház) Pál nádorhoz. Nem találtunk adatot arra, hogy a nádor maguknak a hídvégieknek zendülési ügyében ítélkezett-e és hogyan. Egy 1696. április 5-i királyi leiratból35 tudjuk, hogy a vizsgálat eredményéről jelentést készített s felküldte Bécsbe, de a zendülés vezetőit, két előző királyi parancs ellenére sem részesítette még büntetésben. A király ezért, elégedetlenségét újból kifejezve, még egyszer megparancsolta a nádornak, hogy az eljárást haladéktalanul folytassa le s arról tegyen jelentést a haditanácsnak. A nádor az egyik főkérdést, a Tolna és Somogy megye közötti határvitát igyekezett rendezni. Ezt 1696 márciusában Pozsonyban együtt tárgyalta a Tolna és Baranya megye között folyt határperrel. Nem véletlen, hogy mind a kettő 1696 elején élesedett ki. Ekkor lett Tolna megye rendes alispánja a fenti vizsgálatban is részt vett Brodarics András, aki fő célkitűzésének tekintette, hogy Tolnához csatoljon szomszéd megyei területeket.* A nádor, már korábban megindult tárgyalások és nyomozások után, 1696. március 15-én meghatározta Somogy megye északkeleti határát. Határvonalnak a Sió folyót tette meg, s az ettől délre eső helységeket, köztük Hidvéget is, Somogy megyének ítélte.3' A megyei hovátartozás kérdése eldőlt, de függőben maradt a másik kér dés, Hidvég mezőváros hajdukiváltságainak sorsa. Birtokviszonyaik elemzése nem állt módunkban, de néhány adatból is következtethetünk arra, hogy a kiváltságok a mezőváros lakosságának a jólét bizonyos fokát is jelentették. Veres János a Hidvéghez tartozó rébéci pusztát használta, amíg a bérlő el nem tiltotta tőle;38 Csákvári Márton kapitánynak módja volt arra, hogy Batthyány Ádám engedélyével egy a Sió vizén levő malmot 1695-ben magához válthasson;39 a zsellért tartó Koma Pál 1694 előtt zálogba vette a Somogy megyei Egrécs pusztát/*0 Koma Pál feltehetően nem is állt a zendülés élén, mert 1699-ben Batthyány Ádám földesúr 500 rajnai forint lefizetése ellenében felszabadította jobbágyi kötelezettségei alól, sőt azt is megengedte neki, hogy mellette lakó öccse, amíg Koma Pál él, megtarthassa helyét, ugyancsak jobbágyi szolgáltatások nélkül/*1 Harckészségükről szól egy 1698. évi adat is. Ebben az évben folyt a Viczay család szabadosának, Kovács Mártonnak úriszéki pere, aki engedély nélkül átköltözött Hidvégre és beíratta magát Batthyány Ádám ottani katonái közé. Ezzel az üggyel kapcsolatosan a hídvégi katonák rátámadtak az iregi ispán házára/*2 85
