Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)

Iványi Emma: A hidvégi "tumultus" (1696)

Mindezek alapján az 1696. évi hídvégi „tumultust” beilleszthetjük abba az ellenállási sorozatba, amely a török kiűzését követő, a paraszti függetlenség letörésére irányuló változások hatására az ország többi részén kirobbant kisebb- nagyobb megmozdulásokból tevődött össze.43

Batthyány Ádám földesúr 1703-ban meghalt. Felesége, Strattmann Eleonóra, 1713-ban megbocsátott a hídvégieknek és régi kiváltságukban is megerősítette őket. Az ekkor kapott kiváltságlevél a következőket tartalmazza:

,, . . . megtekintvén nemes Somogy vármegyében levő Hidvég mezővárosunkbéli lakosoknak hosszú időtől fogva való könyörgéseket és supplicalasokat,44 úgy más böcsületes embereknek is mellettek tett kérését s esedezését, - jóllehet némely méltó okaink volnának s vadnak ellenek való neheztelésünkre, s gratiánknak'*5 is tőlük néminemű meg vonyására — mindazonáltal kívánván tovább is inkább kegyelmességünket vélek tapasztaltatnunk, mint büntetésünket éreztetnünk, és olly reménségben is lévén, amint magok is fogadják s ajánlják, hivségeket hozzánk ennekutánna jobban meg mutatják és bizonyítják, akartuk tovább is elöb- beni levelek szerént való szabadságukat s igasságokat kegyelmesen confirmalnunk,46 úgymint

1 - hogy az ott való lakosok tartozzanak bennünket és a mieinket fegyverrel szolgálni, az hová kívántatik, úgy levél hordozással is és lóval való késéréssel, magunk távul létében tisztjeinktől függvén. Ellenben minden paraszti szolgálatiul exemptusok és szabadok legyenek.

2 — Az ki ott helyben valami épületet fog tenni, azt szabadon birhassa és pénz nélkül el ne vehessük tőle, se feleségétül és gyermekitől. Ha pedig maradék nélkül meghal, az épület, hozzá való pertinentiáival48 az uraságra szálljon, viszont aki vagy pusztára, vagy oly helyre épül, az hol még épület nem volt, arra consensusunkat1' venni tartozik, amint az el adást is és vételt nálunk vagy tiszteinknél mindenkor be jelenteni, hogy f ölj egyeztessék az fenék48 könyvben.

5 - A korcsomát, kit most bírnak, ezen esztendőnek a végéig gratiábul náluk hagyjuk, cn- nekutána pedig Szent Mihály naptúl fogva karácsonyig esztendőnként a városé, azon időn kívül pedig egyedül az uraságé lészen.

4 - A mészárszéket is ezen esztendő végéig gratiábul a városnak ccdáljuk.”',!l

Egybevetve a megújított kiváltságokat az eredetiekkel, több változást találunk. Kapitányról nincs szó, az urasági tiszttől függnek. Nincs szó továbbá az urasági kastély mellett nekik kijelölt földekről sem, amelyeket az 1688-i kiváltságok szerint szabadon használhattak. Üj kívánalom, hogy pusztára vagy üres helyre emelendő épülethez engedélyt kell kérniük. Nem kaptak ezúttal vámsze- dési jogot sem. 1688-ban nem határozták meg a mészárszék használati idejét, míg ekkor az engedély csak az év végéig terjedt. A korlátozások ellenére mégis jelentős volt a kiváltságok fenntartása és megerősítése, mivel láttuk, hogy több hasonló helyzetben élt község lakói - mind a Batthyányiak, mind más földesurak birtokain - jobbágysorba süllyedtek vissza.

Levenau hadbiztosnak a nádor már nem adhatott kárpótlást, így azt testvére, Jacobus Christianus de Levenau, az alsó-ausztriai kormánynál szolgálatot teljesítő fogalmazó kapta. A hadbiztos részben vétel, részben királyi adomány útján megszerezte a Baranya megyében levő Nagykozárt, ami akkor puszta volt, de később benépesült. Esterházy Pál nádor 1709. szeptember 17-én Becsben kelt adománylevele alapján Nagykozár, amely 32 jobbágyteleknél nem volt nagyobb, a hadbiztos testvérének birtokába jutott.’’0

Az 1688. évi kiváltságlevél alapokmányként kísérte végig Hidvég mezőváros lakóinak életét egészen 1848-ig. Valahányszor a szolgáltatások újabb megállapítására, a földesúr és a mezőváros kapcsolatának újabb szabályozására került sor, mindig a fenti kiváltságlevelet vették alapul s azt módosították az adott helyzet kívánalmai, illetve az akkor fennállott erőviszonyok szerint.51 A városnak az úrbérrendezés alkalmával 1767. szeptember 18-án a kilenc pontra tett val86