Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Iványi Emma: A hidvégi "tumultus" (1696)
látta. A 7. tanú szerint a hídvégi kapitány házából zászlót hoztak ki s azzal rohantak a németekre. Puskalövés is hallatszott, de nem tudni, melyik részről. A 9. tanú szerint a németek lőttek, de azt nem látta, hogy valaki megsebesült volna. A negyedik kérdés: mi volt az események közvetlen kiváltó oka, melyik fél magatartása okozta a zendülést s a nyomában járó öldöklést. Pulyai szolgabíró (1. tanú) véleménye szerint az váltotta ki az összecsapást, hogy a német katonák szét akarták kergetni az összegyülekezett hídvégieket. Mindkét részről fegyverrel, durungokkal mentek egymásra, s ő hiába próbálta visszatartani őket. Később a sebesült német katonákat bevitette a házakba. A 2. tanú s még többen egyértelműen a hadbiztost hibáztatták, aki 24 óra alatt végezni akart s a végrehajtás lebonyolítására harminc katonát kért a hadnagytól. A hadnagy húszat adott neki. A harmadik tanú látta, amint a németek dobszó mellett vonultak a hídvégiek ellen, s két lövést is hallott. Ugyancsak két lövésről tett jelentést a német hadnagynak a hadbiztos háza előtt álló őr is, de azt nem tudta megmondani, kik lőttek. A 4. tanú ugyanezt látta, hallotta a lövést is, ami után a németek a hadbiztos háza felé futottak, a hídvégiek pedig utánuk. Az 5. tanú ezen kívül azt is hallotta, hogy a hídvégiek odakiabálták a németeknek, ne jöjjenek, mert baj lesz. De azok csak tovább mentek és az egyik német katona lőtt. Erre a hídvégiek kibontott zászlóval rájuk rohantak. A 9. tanú szerint az okolható az eseményekért, aki a német katonákat Hidvégre vezette. A 10. tanú másoktól hallotta, hogy a magyar katonák gyülekeznek, figyelmeztetik a németeket, hogy vigyázzanak magukra s ezt mondják meg hadnagyuknak is. Ö maga nem tudta, mitévő legyen, beavatkozzék-e vagy hazamenjen, végül utóbbit választotta. Azután hallatszott a dobszó, majd a puskalövések is. Erre kijött szállásáról s látta, hogyan kergetik a hídvégiek a német katonákat. Az ötödik kérdés: miért nem hagyták abba a hídvégiek a zendülést, amikor kapitányuk is és mások is tiltották őket ennek folytatásától s miért akarták dühükben azt a házat lerombolni, amelyben a hadbiztos és a hadnagy tartózkodtak. Több tanú hangsúlyozta, hogy a letartóztatásban levő hídvégi kapitány nem szólhatott bele az események menetébe. A 4. tanú szerint nem csillapodhattak le, amikor a hadbiztos tüzeltetett rájuk. Erre az egyetlen pontra adott választ Praun német közvitéz (II. tanú), aki elmondta, mi történt vele az összecsapás idején. Egy lovon ülő zászlóvivő kivont karddal visszakergette, nem tudja, miért. Amikor pedig a ház ablakán nézett ki, egy másik hídvégi a zászlóval felé sújtott, nem találta el, de az ablakon meglátszik a rongálás. Amikor pedig kiment a házból, hajába markoltak és meg is ölték volna, ha a hidvégi kapitány kisebbik fia nem kel védelmére. A hatodik kérdés: milyen okból és kinek biztatására szegültek szembe a hídvégiek a királyi katonaság végrehajtási szándékával. Az 1., 2., 3., 6. tanú egybehangzóan azt vallotta, hogy az ellenállást egyedül a katonai erőszak alkalmazása váltotta ki, a hídvégiek saját védelmükben fogtak fegyvert (4. tanú). Ezenkívül a hidvégi katonák úgy tudták, a németeknek az a szándékuk, hogy elfogják és börtönbe csukják őket (8. tanú). A 9. tanú szerint elfogott kapitányukat akarták kiszabadítani. A tanúvallomások adatait egyeztetve összefoglalóan azt állapíthatjuk meg, hogy a hidvégi zendülés egyik főoka Hid vég mezőváros közigazgatási, megyei hovatartozásának bizonytalansága volt, aminek következtében két megyé84
