Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Kubinyi András: Dél-dunántúli parasztok városba költözése a középkor végén
SZŐLŐTERMÉS KÖBÖLBEN A táblázatok két dolgot mutatnak. Egyrészt nem nagy az eltérés a budai termésátlag és a dél-dunántúli eredetű polgároké között, sőt szinte azonos (123, illetőleg 125,3 köböl), és az egyes termésnagyság-kategóriák százalékaránya is nagyjából megfelel egymásnak, másrészt hihetetlenül magas az alacsony terméssel rendelkezők száma. A szőlőbirtokosok több mint háromnegyed része 200 köbölnél, kereken 17 hektoliternél kevesebbet szüretelt. 1510-ben az arány még rosszabb. Ezek nem tudtak megélni a szőlőből, más foglalkozást űzhettek. Ugyanakkor a nagyobb szőlők birtokosairól is megállapíthatjuk, hogy - noha szőlőjük lehetővé tette volna - szintén nem ebből, hanem kereskedelemből, esetleg iparból éltek meg, legalább is többségükben.51 Valószínű, hogy a dél-dunántúli eredetű budai szőlőbirtokosok többsége szőlőmunkás, kapás lehetett, mint az említett óbudai Zalai, és mint az a nagyszámú, csak foglalkozásáról nevezett törpeszőlőbirtokos, akikről a tizedlajstromokból értesülünk. (1505-ben 86(1), 1510-ben 61 szőlőbirtokos kapást írtak össze.) Persze, köztük is lehettek dél-dunántúliak.52 Mindehhez még azt is hozzátehetjük, hogy a két bortizedlajstromban 27 I. ábra.
