Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Kanyar József: Az újgazdák helye Somogy megye mezőgazdaságában a földosztás után és az új agrárstruktúra (1945-1949)
akkor viszont az üzemek számának és területi részesedésüknek változásaiban tapasztalható distancia a földosztás első négy évének figyelemreméltó földforgalmáról tanúskodik. Nem kétséges a magyar földosztás tükrében sem, hogy a kisárutermelés kiszélesítése következő fázisaként azonnal a differenciálódás és a koncentráció fázisába lép át. (Vö. Engels: A parasztkérdés Franciaországban és Németországban.) Lényegében a legjellemzőbb és a legjelentősebb strukturális változást a felszabadulás előtti állapottal szemben, a szántóterület megoszlása és változása jelentette. Míg a volt nagybirtok erdő, nádas és legelő területei zömükben közterületekké váltak, jogi személyek tulajdonába kerültek6 a legelő és rét jelentéktelen részének a kivételével, addig az elkobzott és a megváltott nagy- és középbirtokok szántóföldje csaknem kizárólag az őstermeléssel foglalkozó parasztság kezébe került. A felsorolt adatok alapján, valamint annak legszögezése után, hogy a megyében az átlagos juttatás — az országos 5,1 kh-as átlaggal szemben - 5,6 kh volt, ismételten megállapíthatjuk, hogy a somogyi földosztás végeredményben az erős kis- és középbirtokos paraszt egzisztencia megalapozását segítette elő. Ezek az adatok azt is bizonyítják, hogy a megye - viszonylag kisebb népsűrűségű - nagybirtokos területéből történt juttatások mértéke nagyobb volt az országos átlagnál. Ennek következtében állapíthatta meg Orbán Sándor, hogy a „parasztságban létrejövő szerkezeti változások is nagyobb mértéket öltöttek, mint más vidékeken. Egyebek mellett ugyancsak a juttatások viszonylagos magassága játszott közre abban is, hogy a somogyi újgazdák fokozottan kihasználhatták a felszabadulást követő mezőgazdasági konjunktúrát gazdaságaik fejlesztésére.”' A mezőgazdasági termelés szerkezetében - mint láthattuk - két tényező okozott mélyreható változást a felszabadulás után: a háború pusztításai és a földosztás. Az előbbi az állatállomány nagymértékű pusztításával, a gépek és gazdasági eszközök, felszerelések, épületek stb. pusztulásával jelentett kardinális változást.6 A legnagyobb jelentőségű változás azonban a második tényező: a földosztás következtében állott elő, melynek a végrehajtásában az új és a kiegészített, valamint a meglévő paraszti gazdaságokkal együtt 70493 db 1-20 kh-as kis- és középparaszti üzem létesült a megyében. Az önálló paraszti kisüzemek létrehozása - a paraszti földéhség kielégítésével - jelentősen megjavította a parasztság gazdasági és társadalmi helyzetét, kiegyensúlyozottabbá téve a jövedelem megoszlását a későbbi esztendők folyamán. A felszabadulás a földosztás utáni első esztendőkben azonban a termelés kedvezőtlen előfeltételei - iga-, gép-, szerszám-, vetőmag- és az önálló gazdálkodáshoz szükséges szakértelem hiánya - igen sok nehézséget okoztak az újgazdák számára, hiszen a második „honfoglalás” után nem a jólét és a paradicsomi élet jutott osztályrészül, hanem a keserves és küzdelmes évek sora, amelyben iga és gépek hiányában kézierővel, ásóval, kapával kellett - szinte önmagukat fogva az eke elé - munkába állni a régi és az újgazdáknak egyaránt. Csakhamar világossá vált az ország felelős vezetői és dolgozó parasztsága előtt, hogy mezőgazdaságunk struktúrájának a megváltoztatásához az újgazdák mellé való határozott odaállás, továbbá radikális termelési reform és megalapozott termelési menetrend nélkül nem lehet eredményesen hozzányúlni. A kérdés sürgető és kikerülhetetlen voltáról beszélt a megye új főispánja is 1946. okt. 268
