Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)

Kanyar József: Az újgazdák helye Somogy megye mezőgazdaságában a földosztás után és az új agrárstruktúra (1945-1949)

I935-I949 között tehát a változások nem egyformán érintették az egyes kategóriákat. Az mindenesetre látszik, hogy a földosztás lényegében az i-io holdas birtokok terület arányát növelte lényegesen. Mindezt azonban úgy, hogy az üzemek számát tekintve viszont csak az 5-20 holdas csoportok nőttek. (Lásd a mellékelt 2. sz. táblázatot!)

A fenti kimutatáshoz - mielőtt annak elemzésébe bocsájtkoznánk - néhány forráskritikai megjegyzést teszünk. Mindenek előtt azt, - mint látjuk -, hogy a felmérés az egész megyére nézve nem közöl adatokat, csak öt járást foglal össze, így az, ha teljesértékű tájékozódásra nem is, de illusztratív funkciók céljaira kiválóan alkalmas. A másik forráskritikai problémát az jelenti, hogy nem sikerült megállapítani, a földreform előtti állapotot jelző adatok felvételének a pontos idejét. Az 1935-ös statisztikával való összehasonlítás azt mutatja, hogy mennyiségileg más adatokról van szó ,a keletkezés pontos idejének a homályossága viszont illuzórikussá teszik az adatsornak az 1935-ös adatokkal való összehasonlítását. Mindebből következőleg, végül is, csak a két adatsor összevetésére van mód, egyébként nem minden tanulság nélkül.

Megvizsgálva most már az öt járásnak a földreformot megelőző helyzetét, nagyjából a kép mindegyiknél azonos: a birtokkategóriák arányai hozzávetőlegesen megegyeznek. A felvett üzemek nyomasztó túlsúlya az 1-5 holdas kategóriára esik. A második, az 5-25 holdas - egyébként meglehetősen széleskörű, ezért esetleg lényeges üzemi összefüggéseket, tényezőket is elmosó - kategória a másik olyan csoport, amelynek súlya jelentős. A két csoport együttesen határozta meg a felvett járások birtokmegoszlását, és - ami nagyon lényeges - az alapvető összetevőt a vitathatóan gazdaságos 1-5 holdas csoport jelentette.

A földreform végrehajtása után azonban a kép érdekesen megváltozott. Az 1-5 holdas gazdaságok abszolút túlsúlya relatívvá vált, jelentősége, a nagyságát tekintve, az ezt követő csoporttal lett azonos. Ami most már a kategóriák változásának az intenzitását illeti, láthatjuk, hogy a főként a középparasztság megerősödését szolgáló 5-25 holdas csoport és a - nyilvánvalóan a mentesítésekkel összefüggésben - a 100-300 holdas csoport növekedése a legintenzivebb. Azaz a mezőgazdaság kapitalista fejlődésének hatásaként kialakult szélső üzemekre jellemző túlsúly - most a törvényhozási munka eredményeként - igyekezett korrigálódni. A földosztás - amely a birtokmegoszlás kiáltó ellentéteit volt hivatva megszüntetni - egyúttal a korábbi fejlődés súlyos, de törvényszerű következményed is korrigálni akarta. A törekvés érthető módon csak viszonylagos értékű eredményt hozhatott. Ennek nemcsak az az oka, hogy az a föld, amely Magyarországon és Somogybán is a nagybirtokosoknak sok volt, a parasztoknak rövidesen egyre kevesebbnek bizonyult, hanem az is, - és ez a döntő - hogy ez az „egyre kevesebb” föld az idő múlásával valóban egyre kevesebb lett; más szóval a birtokmegosztást létrehozó korábbi fejlődést meghatározó alaptörvények, a kisárutermeléssel együtt járó következmények a megválozott körülmények között is változatlanul hatottak és ha tompítottan is, de érvényesültek.

A másik probléma, amely a táblázat kapcsán felvetődik, az még az, hogy a köztudottan rosszul üzemelő 100-300 holdas kategória, az ún. „úri” birtokok súlya is viszonylagosan nőtt, súlyos tehertételt jelentve egyideig még a formálódó új mezőgazdasági fejlődés számára.

Mellékesen szólva nem egyértelmű a magasabb kategóriák változása sem. Mindez számunkra azt mutatja, hogy a földosztás részben éppen - rövidlejárattal nézve is - az életképtelen 1-5 k-holdasok területnövekedését segítette elő. Ugyan