Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
T. Mérey Klára: A gyáripar Somogy megyében a két világháború között
finanszírozója és hitelezője továbbra is Weinzinger volt, aki egyébként fontos szerepet játszott az Ostmark fakitermelésében is, s nélküle még a barcsi cég mérlegét sem tudták elkészíteni.215 Ugyancsak a gazdasági válsággal volt kapcsolatos az Öreglaki Ipartelep Rt 1930. évi veszteséges üzemelése. 1931-ben és 1932-ben ismét volt nyereség, de 1933-34 között deficites volt a mérleg, s utána szünetelt az üzem. Ez a vállalkozás csak 1943-ban vált nyereségessé, amikor új érdekeltség kezére került és nagyobb tőkebefektetéssel áttértek a mész- és a tőzegtermelésre.216 Elsősorban az autó elterjedése és csak másodsorban: a gazdasági válság adta meg a kegyelemdöfést a kaposvári Mayer-féle kocsigyárnak, amely 1932- ben szűnt meg. Helyén egy autószerviz létesült.21' A bőr-, sörte-, szőr- és toliiparban a munkásság létszáma 1920 és 1930 között a megyében 9,3%-kal csökkent (ugyanakkor Dunántúlon 28,7%-kal, Magyar- országon 19,5%-kal nőtt). Ebben a számban jelentkezett a Csurgói Bőrgyár Rt 1927. évi felszámolása, a Barcsi Bőrkészítő Rt már említett és igen korán, 1925- ben bekövetkezett, megszűnése.218 A fonó- és szövőiparban 35%-os létszámnövekedés volt Somogybán (Dunántúlon 107,6, országosan 192,9%-os növekedés volt!) 1920 és 1930 között. Alapjában véve ez az adat az 1920-as évek konjunktúráját tükrözi, a gazdasági válság azonban ebbe az iparágba is elérkezett, mégpedig, itt is, a legnagyobb üzemeket érintette először. A csurgói lengyár a gazdasági válság idején két esztendeig nem működött. 140 állandó munkás és 500 idénymunkás vesztette el ezzel kereseti lehetőségét. Szóba került az üzem áthelyezése is azzal az indoklással, hogy a gyártelephez vezető utak fuvarozásra alkalmatlanok. Az egyik utat a gyár utóbb megcsináltatta, a község azonban mereven elutasította a költségtérítési kérelmet.219 Ez a viszály nyilván mondva-csinált ürügy volt csupán a gyár egyéb természetű nehézségeinek a leplezésére, mert hamarosan új tulajdonos kezére került, aki 1933 augusztusában 90 munkással megindította újra a termelést. A régi munkáslétszám 140-150 fő volt. A munkások ekkor 8-12 fillér órabért kaptak és átlag 10 órát dolgoztak naponta.220 Ennek az iparágnak a másik fontos ipari üzeme a nagyatádi cérnagyár 1931 márciusában kigyulladt s egyszerre 300 munkás maradt munka nélkül. A gépeket szerencsére sikerült megmenteni és így a termelést hamarosan megkezdték. Ez év őszén azonban újabb nehézség támadt. A Nemzeti Bank nem tudta biztosítani a gyárnak a nyersanyag beszerzéséhez szükséges devizaszükségletét, úgyhogy a részvénytársaság már-már az üzem megszüntetése mellett döntött. Ekkor az alispán és a főispán járt közbe és így sikerült 223 nagyatádi család feje felől elhárítani a munkanélkülivé válás rémét.221 A ruházati iparban a munkásság létszáma 1920 és 1930 közt 7,6%-os növekedést mutat, ami felülmúlja a dunántúli 1,9%-ot, de alatta marad a 14,1%-ot tevő országos átlagnak. A válság itt később éreztette hatását. Az élelmezési és élvezeti ipar 31,6%-os munkáslétszám növekedése felülmúlja a dnunántúli és az országos átlagot is (22,7, illetve 26,6%). Ez nagyrészt a Kaposvári Cukorgyár növekvő termelésének volt köszönhető. Utóbb ez az üzem is megérezte a gazdasági válságot. 1929-ben és 1930-ban még 75-77 napig tartott a kampány és 1,5 millió q répát dolgoztak fel. 1931-32-ben a kampány időtartama 33, illetve 27,5 napra és a feldolgozásra kerülő répa mennyisége 550 ezer- 560 ezer q-ra olvadt. 1933-tól 1938-ig a kampány időtartama emelkedett és noha 245
