Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
T. Mérey Klára: A gyáripar Somogy megyében a két világháború között
mogy területén a gazdasági válság hatása már kezdeteiben is gyáriparunkra szinte katasztrofális volt. A konkrét adatok ezt a megállapításunkat még jobban alátámasztják. A vas- és fémiparban az ipari keresők számának alakulását tekintve 1920 és 1930 között Somogy területén 5,7%-os fogyás mutatható ki (a dunántúli létszám 1,7%-os, az országos 9,3%-os növekedést mutat).209 Ebben az ipari főcsoportban a nagy gazdasági válság egyik legelső áldozata volt a kaposvári vasgyár, amelyet 1930-ban már fel is számoltak. A vas- és fémdolgozó iparban az érdekelt tőkések tudatos üzemkoncentrációra törekedtek és a kaposvári gyár ennek vált egyik áldozatává. Nem sikerült jelzálogos kölcsönt szereznie és ezért csukta be kapuit. 1925-ben még 100-150 munkás dolgozott benne.210 A gép- és a hajógyártásban alkalmazottak száma a megyében 3,1%-kal csökkent 10 év alatt (Dunántúlon 10,5%, az országban 15,9%-os növekedés volt ugyanakkor). 1932 májusában végképp megszűnt a fiókműhellyé degradált Vasúti Főműhely Kaposváron. A még ott dolgozó 20 szakmunkást áthelyezték, 10 ideiglenesen alkalmazottat elbocsátottak és csak a kazánok üzemben tartására tartottak meg 10 munkást. A javításra szoruló mozdonyokat ezentúl Újdombóvárra, Szombathelyre és Szolnokra kellett küldeni.211 A termelőeszközöket gyártó nehézipar - a válság következtében - gyakorlatilag szinte megszűnt a megye területén. A kő-, föld-, agyag- és üvegiparban alkalmazottak száma - 1920 és 30 között - 3,2%-kal nőtt. (A dunántúli szaporulat 41,2%, az országos 70,8%!) A növekedés ellenére ez az iparág is igen érzékeny veszteséget szenvedett. 1932-ben csődbe jutott a Borovitz-féle cementárugyár, s az Erzsébet-gőzfürdő és Műjég- gyár Rt is.212 Hasonlóképp járt a Borovitz szabadalommal dolgozó Építőipari Rt, a régi palagyár is. Csődbe jutása előtt 1931-ben már teljesen megszüntette az építkezést és az ez évben bemutatott mérleg szerint a vállalat alaptőkéjének 50 %-a elveszett. Az egyes vagyontárgyakat értéken alul kellett eladni. 1941-ben a részvénytársaság üzeme csak ingatlankezelésre, épületkarbantartásra és bérbeadásra szorítkozott.213 A fa- és csontiparban a megye munkásállománya 29,7%-os növekedést mutat, de ez is elmarad a dunántúli 32,3 és az országos 36,4%-os növekedés mögött. 1938-ban még nem érződött ebben az iparágban a gazdasági válság, de már 1931-ben a barcsi Tanningyár és Gőzfűrész elbocsátott 100 munkást, a visz- szamaradt 176 munkás 8 órás munkaidejét napi 5 órára csökkentették. Hamarosan teljesen leállt az üzem. 1932-ben a parkettagyár részlege ládagyártásra rendezkedett be.214 Ugyanez történt az 1922-ben alapított Barcsi Faárugyár és Kereskedelmi Rt-nél is. E vállalat áruforgalma már 1929-ben erősen csökkent, s üzleti évét nagy veszteséggel zárta. Szóba került a cég Budapestre helyezése, végül is azonban úgy döntöttek, hogy a főtelep továbbra is Barcson marad és 1933-ban Budapesten létesítettek fióktelepet. Ez a cég nem szűnt meg, hanem - mint utóbb kiderült - idegen érdekeltség keretévé vált. 1934-ban, ahogy az egy beadványból kiderült, Franz Weinzinger bécsi fakereskedő létesítette a budapesti fióktelepet a vagyontalan barcsi rt nevében és Ausztriából hozott be gömbfát fűrészelés céljából. 1935-ben a barcsi főtelep léte ismét kérdésessé vált és csupán ezzel az idegen érdekeltséggel való kapcsolata mentette meg. 1938-ban a társaság fő244
