Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)

T. Mérey Klára: A gyáripar Somogy megyében a két világháború között

gyártani. Emellett az adót kíméletlenül behajtották, úgyhogy már-már fizetés- képtelenség fenyegette az üzemet. Végül is a palagyártáshoz szükséges gépek eladását határozták el.29

Köztudott, hogy a háború utáni gazdasági válság az építőipart kárhoztatta a legnagyobb pangásra. A város vezetősége már arra gondolt, hogy az 1914 óta Kaposvárra költözőket házépítésre fogja kötelezni. Az építőiparban a kevés munka révén annyira lecsökkent a munkabér, hogy még a munkához jutottak is hamarosan sztrájkolni voltak kénytelenek.30 Az építőiparban a pala iránti kereslet csökkent, s az előbb elmondottakon kívül ez késztette arra a palagyár vezetőségét, hogy az 1924 szeptemberében tartott rendkívüli közgyűlésen felvessék azt a gondolatot: a régi üzemből csupán a műkő- és cementipari részleg maradjon meg és az egész üzem építőipari ágazattal bővüljön ki. A vállalat címe Építőipari Rt lett, mely magába olvasztotta az Építőtechnikai Rt dombóvári céget is. A fúzió, amely a Somogy megyei Takarékpénztár égisze alatt ment végbe (amely utóbbi a részvények befizetésére is kötelezettséget vállalt), az alaptőke felemelését is magával hozta. - Az eképpen létrejött új vállalat 1925-ben a rossz gazdasági viszonyok miatt kizárólag cementáru gyártásával foglalkozott. A nagyobb középületek építése, (Iparosszékház, Munkásbiztosító Pénztár rendelője, a Gázlópusztai kastély, stb.) mind ennek a vállalatnak a kezébe jutott. 1923-ban a vállalat részvényesei között szerepelt a Pécsi Takarékpénztár és az Industria Rt is. 1929-ben egyes magáncégek székházát, iskola és tanítólakások építését, továbbá a Kapos-csatorna medertisztítási munkáját vállalta el, utóbbit egy budapesti céggel közösen.31

Állt és működött azonban ekkor Kaposváron és Balatonbogláron egy- egy cementárugyár és több téglagyár is. Ez utóbbiak közül kiemelkedik a tabi üzem. Ez a gyár eredetileg a Balatonvidéki tégla- és cserépgyár Rt. budapesti cég alapítása volt 1913-ban, 500000 korona alaptőkével.32 1919-ben alakult meg a Dunántúli Tégla- és Cserépgyár Rt cég, amelynek berendezése 1925 márciusában kigyulladt és teljes leégését csak a tűzoltóság gyors közbelépése akadályozta meg.33

Ebben az ipari főcsoportban a huszas évek második felében időleges fellendülés következett be. Ez mutatkozott meg pl. Nagyatádon, ahol 1924-ben a Délsomogyi Cement, Fa, Agyag- és Bőrfeldolgozó és Értékesítő Kereskedelmi Rt megalakulását már bizonyos árubőséget segített elő.3/l Ez annál is inkább figyelemreméltó, mivel 1920-ban - ezzel az ipari főcsoporttal szoros összekötetésben álló építőiparban - 17,8%-kal csökkent (1910-hez képest), a dolgozók száma. Ezt a kedvezőtlen helyzetet a súlyos nyersanyaghiány csak fokozta. Tudomásunk van pl. arról, hogy 1921 januárjában az Iparosok Országos Központi Szövetségénél kiutalt építőipari cikkekből 4 vagon cement és 1 vagon mész érkezett, amelyből a kisiparosok, illetve az egyik cementárugyár kapott egy-egy vagont.35 Ez nyilván csepp volt a tengerbe.

Ehhez az időszakhoz viszonyítottan, 1922-ben már kezdtek fellendülni a téglagyárak. 1922. decemberében tartotta alakuló ülését a Pannonia Téglagyár Rt, amely Szulimán községben kívánt téglagyárat felállítani. Az alakuló gyűlés után, még ez év decemberében, meg is kezdték az építő munkát. A téglagyár azonban 1925-ben egy szulimáni téglagyáros kezére került.36

A téglagyárak közül Schlesinger Jakab kaposvári üzemét kell megemlítenünk, amelyet 1924-ben jegyeztek be a céglajstromba és 1943-ig üzemelt.37 A Schlesinger családnak több téglagyára működött Kaposváron.

222