Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
T. Mérey Klára: A gyáripar Somogy megyében a két világháború között
Egy-egy téglagyár megnyitása olykor egy vidék ünnepe volt. Nagy ünnepség előzte meg dr. Jusztus Zsigmond Bőszénfán alapított új téglagyárának • / t • OQ a megnyitását is. A téglagyárak viszonylag kis száma nemcsak az építőipari válságra, hanem ennek az iparágnak a koncentrációjára is mutat. Kaposvár város Szigetvár utcai téglagyárában pl. napi 6000 cserepet gyártottak 1922-ben, nyaranta főképp diákok dolgoztak a gyárban.39 Ebben az ipari főcsoportban is voltak sikertelen vállalkozások. Így említést érdemel az 1907-ben alakult Nagyatádi Téglagyár Rt, amely a háború éveiben súlyos válságba jutván, 1923-ban már felszámolni volt kénytelen. Ugyancsak rövid életű volt a Kaposvári Mészművek Rt. is, amely 1923-tól 1925-ig építőkő, zúzottkő termelését, építőmész kiégetését és mészhabarcs gyártását végezte.40 Itt kell megemlítenünk dr. Maár Gyula és Tsa agyagipar telepét Kercse- ligeten, amely mint közkereseti társaság, 1922 márciusában keletkezett és 1926- ban szűnt meg. Célja: tégla, cserép és hasonló agyagtermékek gyártása volt. Egy nagybirtokos és egy nagybérlő hozta létre.41 Figyelmet érdemel a helyi sajtónak egyik beszámolója, amely egy kisipari üzem gyáralakulási reményeiről írt. Jüngling János cementzsindely készítő kisiparos szomajomi üzemében a Dráva-homok és a cement bizonyos keverékével igen jóminőségű, tartós cserépzsindelyt állított elő.42 Ehhez az ipari főcsoporthoz tartozott a Somogy megyei Kályha, Pipa és Agyagárugyár Gazdasági és Ipari Takarékpénztár Rt és Társa cég, amely a címben említett pénzintézet és egy kaposvári kályhásmester közös vállalkozásaként 1920-ban jött létre. Nem volt hosszú életű, mert 1923. novemberében már fel is számolt. A gyár 1922-ben napi 120-200 tucat pipa készítésére volt berendezve és készítményeit a magyar piacon kívül Ausztriába, Csehországba és Lengyelországba szállította. A pápai 60 éves pipagyáron kívül ez volt az ország második szám- bavehető pipagyára, amely piros zománcozott pipáival a híres osztrák Partsch- féle pipáknak is versenytársa volt. Emellett a gyárban modern cserépkályhákat és edényféléket is előállítottak.43 A fa- és csontipar a fában gazdag megyében már korán megteremtette a maga külön üzemeit. Nem csoda, hogy az 1910-es és 1920-as esztendőkben ennek az ipari főcsoportnak a munkáslétszáma 14,4%-os emelkedést mutatott. A faipar egyik központja Barcs volt. Ez a Dráva menti település fontos kereskedelmi központtá vált. Francia és bécsi cégeknek voltak itt raktáraik, feldolgozó üzemeik, sőt még belga fűrészgyárosoknak is volt itt telepe. - A trianoni béke megbénította ugyan a fejlődését, mert elvágta a behozatal és a kivitel útját. A Dráva hajóforgalma egyideig teljesen szünetelt, és a két, Dráván átívelő hídon is lezárták a forgalmat.44 A faipari létesítmények azonban viszonylag legkevesebb veszteséggel viselték el ezeket a változásokat. Barcs legnagyobb üzeme a Neuschloss-féle Nasici Tanningyár és Gőzfűrész Rt. volt. Ez a vállalat 1895-ben alakult, a Hazai Bank érdekkörébe tartozott. Ez az üzem is egyike volt azoknak, amelyeknek a központja és több mellékvállalata - a trianoni béke következtében - külföldi területre került. A trianoni békeszerződés pedig előírta az utódállamok területén lévő üzemeknek külön részvénytársaságokká való alakulását. A szétválás alkalmával elkészített 223
