Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Tóth Tibor: A szarvasmarha fajtaváltás Somogyban a századfordulón
Hiányait. Utaltunk már arra, hogy az „egyéb” állomány alatt e birtokcsoportoknál elsősorban a kifejezetten tejhasznú lapályfajták tartását kell feltételeznünk. Hasonló módon - mint tudjuk - a borzderes fajták tartását is elsősorban a tejhaszon indikálta. Ha már most a hasznosítás szempontjából megnézzük e fajták részesedését, kiderül, hogy az állományon belüli megoszlást illetően, arányában e fajták közül a tehéntartás volt a leglényegesebb, bár ellentmondani látszik ennek az ökörállomány viszonylagosan nagy aránya. A kétségtelenül meglévő ellentmondás azonban hamar feloldódik, ha meggondoljuk, hogy az e fajtákból kikerülő hizott állat kereslete nagyon minimális volt, az alacsony állomány ugyanekkor korlátozta a tenyészbika iránti keresletet is - dacára a borzderes és magyar szürke között adott rokontenyésztés lehetőségeinek - így a hímivarú szaporulat tartásának csak egyetlen járható útja maradt, a kényszerűségből történő igázás. Az elmondottakból, úgy érezzük, kiderül, hogy a ioo holdon felüli gazdaságok tenyésziránya eltért a ioo holdon aluli birtokok hármas hasznosítás törekvéseitől. A célt itt a hármashasznosítás helyett ismét csak a három féle hasznosításban véljük felfedezni, azaz a ioo holdon felüli gazdaságok általában a különféle fajták tartását elsősorban a hasznosíthatóságuk alapján határozták meg. A tehénállomány megoszlásában relatíve az elsősorban tejelőfajták tartása, az igaerőállományban a célnak kiválóan megfelelő magyar szürke, illetve ennek javított változatai, a hizlalásban pedig a szintén célszerű piros tarka, később pedig, a jelzett hibridek tartása jelentette a domináns tényezőt. Az persze nem kétséges, hogy ez a háromféle hasznosítás megyei átlagban ilyen tisztán nem valósult meg, erre utaltunk is, pl. a tejelőmarhákkal kapcsolatosan említett problémáknál, és ismét említjük a piros tarka igaállomány fajta jellegének kérdését is, viszont tendenciaként - úgy érezzük - ez a kép rajzolódik ki a legtisztábban. Globálisan véve tehát két tenyészirány, két koncepció jellemezte a too hold alatti és feletti birtokokat. A ioo holdon felüli birtokok sommás tárgyalása után nagyon tanulságosnak látszik most már a táblázatban feltüntetett birtokcsoportok szerint is áttekinteni az állományokat. A II. sz. tábla számszerű elemzése és a hasznosítást tükröző összeállításunk egyaránt azt mutatja, hogy a 100-500 hold közötti gazdaságok nemcsak a terjedelmüket tekintve, hanem a tenyésztést illetően is köztes helyet foglalnak el a 100 hold alatti és 500 hold feletti üzemek között. A fejőállományt illetően az alacsonyabb, az igaállományt illetően pedig a magasabb birtokcsoportok irányában mutatnak, fejősállományukra a piros tarka, igaállományukra a magyar szürke túlsúlya a jellemző. Állományuk számszerű alacsonysága miatt egyébként e birtokok csak egy elmosódott vonást rajzoltak a megye szarvasmarha-tenyésztésének az arculatára, az igaigényeket messze meghaladó, piros tarka tenyészbika állományuknál fogva azonban súlyuknál lényegesen nagyobb arányban vettek részt a megye, elsősorban a 100 holdon aluli birtokok marha-tenyésztésének az alakításában. A 100 holdon felüli birtokok helyzetét érthetően az 500 hold feletti, vagy még inkább az 1000 holdnál nagyobb uradalmak határozták meg. A fentebb általánosan mondottak szinte teljes mértékben vonatkoznak e gazdaságokra, a hasznosítás egyes fajtáinak megfelelően történő fajtamegoszlás arányait nézve a háromféle hasznosítás meghonosítására irányuló törekvések itt jelentkeztek a lcg206
