Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Tóth Tibor: A szarvasmarha fajtaváltás Somogyban a századfordulón
Sajátosan alakul azonban a helyzet a ioo holdnál magasabb birtokcsoportoknál. A számok tüzetesebb mérlegelése mindenképpen arra utal, hogy e birtokcsoportnál lényegesen kisebb szerepet kapott a többoldalú hasznosítás, mint ahogy azt fentebb hangsúlyozhattuk. Mind számszerűségében, mind pedig arányaiban kiderül ugyanis, hogy a hagyományosan a nagybirtok állatának tartott magyar szürke nem épült be úgy a tenyésztés rendszerébe, ahogy az arányaiban a kisbirtoknál látható. Nem feledkezhetünk meg arról természetesen, hogy a kisbirtok szerepe a nagybirtok beköthető állományának nevelésében egykor jelentős volt, a 1910-es években azonban - mint tudjuk - e kapcsolat egyre esetlegesebbé vált. Ez a tenyésztehén anyag egyébként a megye egészének átlagát tekintve, ekkorra már csak a jelentkező szükséglet eseti kielégítéséhez járulhatott hozzá. A 100 holdon felüli birtokok számára az őshonos fajta csak az egyik, a fajtajellegből adódóan leginkább kihasználható tenyészcék, az igázást jelentette. A másik két hasznosítási ág, a tejtermelés, illetve a hizlalás szempontjából e fajta szerepe csak másodlagos illetve harmadlagos volt. Vizsgálva most a piros tarka állomány kérdését, itt is a kisüzemekétől eltérő képet kapunk. Mint látjuk, egyébként érthetően, e fajtánál emelkedik a te- nyész- és fejőstehenek részaránya. Tartásában természetesen fokozottabb szerepet játszott a tejgazdaság, mint a magyar szürkénél. Ugyanekkor a fajtajelleg is más volt e kategóriáknál, mert míg - nem kétséges - a kisbirtokokon a hazai piros tarka tájfajtákat tartották elsősorban, a nagybirtokokon, mint látjuk is, a hegyi tarka csoport nyugati, tehát főképp tejelő fajtái tenyésztek. A továbbfejlődés szempontjából jellemző egyébként az az eredmény, ahogy az igali járás 100 holdon felüli birtokain 1919. tavaszára átalakult az állomány fajtaösszetételed Magyar Bonyhádi Szimentáli Egyéb nyugati tarka Egyéb nyugati Ism. Bivaly 1911 1919 8,5% 0,7% 16,6% 90,8% 20,5% 25,6% 0,2% 5,5% 29% 0,5% i ,8% A számításaink alapjául szolgáló forrás sajnos nem teszi ugyan lehetővé, hogy a piros tarka állományon belüli fajtamegoszlást pontosan meghatározzuk, más forrásokból azonban nyilvánvaló, hogy a 100 holdon felüli birtokokon elsősorban, bár nem kizárólagosan, a szimentáli tenyésztéséről lehet szó. A tartott hegyi tarka fajtákból Somogybán is elsősorban azért ezt a fajtát tartották, miután jó tejelőképessége mellett viszonylag nagyobb testtömege miatt a hizlalásnál is gazdaságosabb, kedveltebb volt. Nem kétséges persze, hogy tartása az igaerő biztosítása szempontjából is jelentős volt, de súlya e hasznosítási mód szempontjából mindenképpen kisebb volt annál, mint amit a fenti hasznosítást tükröző összeállításunk mutat. Az „igaállomány” összegező rovatában ugyanis összevontuk a 3 éven aluli és felüli tinó, illetve ökörállományt, és nyilvánvaló, hogy az előbbiek - a 3 éven aluli tinók - egy jelentős része elsősorban a hizlalás és nem az igára nevelés céljait szolgálta. Más forrásból viszont azt is tudjuk - és fentebb utaltunk is rá - hogy a piros tarka igaerőnél kimutatott állatok igen nagy zöme nyugati tarka, illetve magyar szürke keresztezések voltak. Számszerűen ugyan elenyésző, de összetétele és jellege szempontjából nagyon lényegesnek érezzük a 100 holdon felüli birtokok borzderes és egyéb állo20 5
