Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Kelemen Elemér: A népoktatás Somogyban, a kiegyezés előtti években
Többszöri sürgetés után a megyei hatóságok csak közel két év után vizsgálták felül a katolikus iskolák helyzetét. Az alispán 1864. február 20-án utasított minden szolgabírót, hogy „a községekben előforduló elemi iskolai hiányoknak gyors és lehetőleg gyökeres orvoslása végett az illető kerületi iskolai felügyelők közben jöttével a szükséges tárgyalásokat azonnal megindítsa, és a tett intézkedések sikeréről vagy az e részben fennforgó nehézségekről esetről esetre jelentést tegyen.”',‘ Mint erről már korábban is szó esett, a járási hatóságok meglehetősen kényelmesen tettek eleget a feladatnak; nehéz volt az egyházi iskolafelügyelőkkel és a községi elöljáróságokkal is szót érteni. Mindennek eredményeképpen a helyszíni vizsgálatok és tárgyalások az év végéig elhúzódtak.'3 A Helytartótanács által bekért 63 községi jegyzőkönyv közül 1865. február 16-ig csak 49-et terjeszthetett fel a megye; a hiányzó 14-ből 13-at 1865 júliusában.70 (A jegyzőkönyvek közül 24-nek az eredeti, vagy másolati példánya található meg a megyei levéltárban.") A tárgyalások szerény eredményeiről tanúskodik az a helytartótanácsi leirat, mely ,,a siker nélkül maradt tárgyalások kedvezőbb eredménybeli fölvétele és folytatása iránt alkalmasabb időpont” kiválasztására biztatott, illetve az „iskola kilátásba tétetett helyreállításának tettleg foganatosítására” hívta fel a helyi hatóságok figyelmét.78 A szolgabírói jelentések és a helyszíni jegyzőkönyvek erősítik, árnyalják azt a megyei helyzetképet, amelyet a statisztikai adatok alapján korábban már felvázoltunk. A marcali járás iskoláit a vizsgálat - néhány kivételtől (Belezna, Bük- kösd, Felsőzsitfa, stb.) eltekintve - „jó és kellő állapotban” találta.'9 A felső- babócsai járás iskolái is általában rendesek, szobáik tiszták; „Szentbenedeken azonban az iskolai és a tanítói helyiség oly rongyos állapotban van, hogy abban nemcsak a tanítóknak lakni, de annál kevésbé tanítást tenni, majd lehetetlen.” (Az uraságtól bérbevett épületet - bár a megye 400 forint segítséget ígért - kijavíttatni sem érdemes, „mert akkor az más - ti. az uradalom - saját használatára visszavétetnék.” Üj épületre pedig a község erejéből támogatással sem futná.80) A szigeti járásbeli Kiskeresztúron „a tanszoba az iskolás gyermekek számához kicsinynek és alacsonynak találtatván, a község egy új tanszobájának felépítésére felszólíttatott.” Homokon „az iskolaház végképpen rossz karban lévén, ... a község belátta az iskolaház újbóli felépítésének szükségességét.” A tárgyalások nyomán új iskola felépítését határozta el Hajmás, Gyarmat és Szentbalázs lakossága. A simonfaiak új padok beszerzésére és a tanítói lakás bővítésére tettek ígéretet.81 Hasonló ígéretet vállalt a községi elöljáróság az igali járásban Ádándon, ahol az iskola tűzfala fenyegetett bedcléssel és a sározatlan padlás miatt az épületet nem lehetett kifűteni; Torvajon, ahol „az oskola kivált az őszi és téli rövid napokban sötétes, mert ablakjai kicsinyek”; Kapolyban, ahol „a padlás keresztgerendái gyengék és . . . a ház fedelének déli része javítást igényel.”82 Hermann babócsai járási főszolgabíró arról számolt be, hogy Nagyatádon „a rossz karban lévő iskolaház e folyó évben - 1864-ben - tökéletesen újra felépítetek, az iskolaköteles gyermekek mind a két osztályban már ezen új tanoda épületében taníttattatnak is”; de más helyeken (Ötvös, Kónyi, Belovár, Heresz152
