Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Kelemen Elemér: A népoktatás Somogyban, a kiegyezés előtti években
az ismeretek mélysége, de az ismeretek gyakorlati alkalmazása szempontjából egyaránt. Még szembetűnőbb ez, ha a református népiskolák számára 1858-ban elfogadott Gönczy-féle „Népiskolai szervezet” tartalmi részével vetjük össze. (Ez utóbbiban például „természetrajz” néven a fiúknak a fanemesítés és a kertészet, a leányoknak a „női tan”: a gazdaasszonyság és a háztartás tanítása is helyet kapott.) A protestáns egyházak korábban sem vették figyelembe az autonómiát korlátozó rendelkezéseket, 1861 májusa után pedig legálisan is előírták iskoláikban a Gönczy-tanterv egységes alkalmazását.70 Ennek bevezetése a református iskolákban még jobban felhívta a figyelmet a katolikus iskolákra alkalmazott 1845-ös előírások anakronisztikus voltára. Az 1860-as években - a néptanítók körében is - erőteljes mozgalom indult az elemi iskolai tanterv „korszerűsítésére”. Ennek az érvei mind tartalmi, mind módszertani kérdésekben gyakran visszanyúltak az 50-es években kialakított - s részben be is vezetett - tantervi elképzésekhez, és az akkoriban - elsősorban a megreformált tanítóképzők jóvoltából - elterjedt pedagógiai-didaktikai eljárásokhoz. A természettudományok oktatása, a „gazdászati ismeretek” tanítása, a honpolgári nevelés voltak e mozgalom fő jelszavai; olyan, „a jelenkor igényeinek megfelelő népiskolák, hol ne csak a kitűzött tantárgyak betűszerinti betanulására, hanem önálló gondolkodásra legyen serkentve a gyermek.”71 Ezért sürgeti Winkler István somogyi néptanító az „emléző” módszer helyett a „szemléleti tanmód” elterjesztését; ezért fognak tollat Tobak Benő, Elemy Sándor és társaik.72 A népnevelés tartalmi és didaktikai-módszertani kérdéseiről kibontakozó eszmecserének megyénkben az 1860-as évek második felében - a rendszertelen, felekezetekhez kötött tanítógyűlések és az alkalmi találkozások mellett - elsősorban a „Somogy” c. lap nyújtott teret, lehetőséget. A tanítóság szemléletének formálásában, a pedagógiai közvélemény kialakításában nehéz feladatot vállaló lapnak a népneveléssel kapcsolatos szerepére; a népoktatás-nevelés céljára, tartalmi kérdéseikre vonatkozó - hasábjain közzétett - álláspontok ismertetésére, elemzésére a későbbiek során még visszatérünk. A népiskola elé tűzött célok elérésének objektív feltételei közül az eddigiekben a megye népiskolai ellátottságát, iskoláztatási viszonyait tekintettük át. A következőkben azt vizsgáljuk, hogy milyen volt a meglévő iskolák állapota, felszereltsége, milyen mértékben feleltek meg az előírt követelményeknek; mi történt ebben az időszakban Somogybán a népiskolák rendezése, gondozása és pótlása terén. A Helytartótanács - az első tájékozódások és az egyházi hatóságoktól beszerzett információk alapján - már 1862-ben intézkedett a római katolikus és a görög katolikus elemi népiskolák állapotának felülvizsgálatáról. „Kellemetlenül győződött meg arról - írta ezzel kapcsolatban -, miszerint a népnevelés hatályosabb előmozdítása ellen még maiglan is több rendbeli olyan természetű akadályok és bajok merülnek fel, melyeknek sikeres orvoslása első rendben kizárólag csak a közigazgatási hatóságok erélyes közbenjárásától várható.”73 Bár ez a tájékozódás nem terjedt ki az autonómiát élvező protestáns egyházak és a zsidók iskoláira, a megye népiskoláinak többségét (kb. 60%-át) kitevő katolikus iskolák állapotáról nyert értesülések értékes adalékokat jelentenek a népiskolák korabeli állapotára vonatkozóan. íj
