Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Kelemen Elemér: A népoktatás Somogyban, a kiegyezés előtti években
a már ezelőtt nagy fáradsággal behozott vasárnapi ismétlő iskolák azon okból, mivel a községek a tanítóktól az őket illető, amúgy is többnyire igen szerény díjat megtagadják - újabb időkben végképp megszűntek.”64 A kaposi járás táblázataihoz fűzött megjegyzések szerint ez történt 1861-ben Nagybajomban, Polányban, Szomajomban, Sárdon és Vrácsikon.65 A vasárnapi iskolák helyzetét 1863-ban az alábbi táblázat mutatja: Sorsz. Járás 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 3. 9. 1. Babócsai j. 54 45 41 23 19 1 6 — 26 2. Igali j. 61 58 56 38 34 6 2 1 43 3. Kaposi j. 52 52 48 24 22 2 1 — 25 4. Marcali j. 66 60 43 47 43 5 1 — 49 5. Szigetvári j. 68 63 54 31 26 — 8 — 34 , 6. Központi j. 15 15 13 12 9 — 3 — 12 összesen 316 293 266 175 153 14 21 1 189 i. = A községek száma. - 2. = A stat.-ban szereplő községek száma. - 3. = Ezek közül iskola van. - 4. = Vasárnapi iskola működik. - 5. = Katolikus. - 6. = Evangélikus. - 7. = Református. - 8. = Izraelita. - 9. = A vasárnapi iskolák száma. A 266 elemi népiskolával rendelkező község 65,7%-ban működött tehát vasárnapi iskola. Az előző évtized arányait őrzi, a protestáns egyházak elzárkózását mutatja a vasárnapi iskolával szemben, hogy amíg a katolikus népiskolák 76,1%-a mellett találunk ismétlő iskolát, addig az evangélikusoknál ez az arány 48,2, a reformátusoknál csak 22,3%. Az egyes járások adatait összehasonlítva — mind az iskolák, mind az iskolába járók számát illetően -, itt is szembetűnik a babócsai és a kaposi járás viszonylagos elmaradottsága. (Ezekben az arány nem éri el az 50%-ot.) A legkedvezőbb képet a marcali járás mutatja; itt az elemi iskolák 87%-ához kapcsolódott vasárnapi iskola.®6 A vasárnapi iskolába járók aránya az összesített adatokból becsült kb. 10 500 12-14 éves gyermek kb. 85%-a. Ha a 6-12 éves tankötelesek adatainak megközelítésénél alkalmazott gondolatmenetet követjük, a korosztályt 12000-re, az iskolába járás arányát pedig 70-80%-ra tehetjük.®' A fiúk 53,4%-os aránya arra utal, hogy az ismétlő iskola kényszer-jellege változatlanul fennállt az iparos- és a kereskedő tanulókra. Az 1872-ig érvényben lévő - 1859-es — iparrendtartás kötelezte a mestereket az inasok iskoláztatására, felszabadításukat - legalább elvben - a vasárnapi iskolai bizonyítvány megszerzésétől tette függővé.68 Ezzel magyarázható, hogy a megye városiasodé településein aránylag magas az ismétlő iskolás fiúk száma.66 Az elemi népiskolákban folyó oktatás tartalmát az 1845-ös iskolaszervezet tantervi része szabta meg. Ez az 1858-as rendelettel előírt elemi iskolai tantervhez viszonyítva sok tekintetben visszalépést jelentett; a tanítandó tárgyak köre. 150