Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Ladányi Sándor: 1721. évi vallásügyi vizsgálat Somogy vármegyében
mint az igaz Isten egyféle tiszteletével, a hívek egységében. Semmi más nem köti annyira a fejedelemhez a népek lelkét, mint ha egy szívvel, lélekkel azt a vallást követik, melyet a fejedelem vall. Ügyis egy pásztornak, egy akolnak kell lenni. Most már reménylhető, hogy Magyarországon kigyomlálják az eretnekséget az 1550. évi 12. törvénycikk értelmében, és a római katolikus egyháznak a régi állapotába való visszahelyezése által az ország meg fog szabadulni ellenségeinek tévelygéseitől. Ha ez nem történik, vége a békének és a nyugalomnak. Például szolgálhatnak a külső országok és a felső örökös tartományai. A vallás egysége az ország ereje, a vallás különbözősége az ország veszte.” A bizottságnak a fékevesztett felekezeti vak szenvedélyektől elfogult álláspontját gróf Erdődy Gábor egri püspök által kiadott, már említett „Opusculum theologicum” csak fokozta, mert azt akarta egyenesen bebizonyítani, hogy a fejedelemnek joga van arra, hogy alattvalóit erőszakosan is „megtérítse”. A király vallása örök időkre szabályozza az alattvalók vallási meggyőződését, külön vallásügyi törvények feleslegesek is, károsak is, mert a királyi hatalom akaratát korlátozzák. A Mixta Religionaria Commissio 1722. február 20-án újra kezdte tanácskozásait Pozsonyban, s itt épp oly kevéssé tudtak a pártok megegyezni, mint korábban Pesten. Már az ülésszak elején is tudták a biztosok, hogy az ellentéteket ilyen módon kiegyenlíteni nem lehet, úgy gondolták hát, hogy a békés megoldásra vezető egyetlen út az, ha a biztosok felekezetek szerint külön-külön tanácskoznak. A protestáns biztosok is hozzájárultak ehhez annál is inkább, mert belátták, hogy külön tanácskozva sokkal alaposabban fejthetik ki álláspontjaikat. így a két fél között megegyezés nem is jöhetett létre. Az 1722. júniusában megnyílt országgyűlés idején a vallásügyi bizottság már szétoszlott, - utolsó ülését május 6-án tartotta, - munkálatait a két fél külön-külön terjesztette fel az udvarhoz, kérve a királyi döntést. A király, akit a leányági trónöröklés gondja, a pragmatica sanctio elfogadtatása foglalt le, - halogatta a döntést, mert nem akart a fontos államjogi kérdés elintézésének idején a protestánsokkal szemben semmi méltánytalanságot elkövetni. Ezen kívül a külföldi protestáns hatalmak jóindulatát sem lehetett most kockára tenni a magyar portestánsok elnyomásával. A vallási gyűlölet féktelen lobogása miatt, a vallásügyi vegyes bizottság munkája eredménytelensége következtében a királyi hatalom hatásköre egyre terjed, aminek alkotmányjogi szempontból is nagy jelentősége van, mert éppen a nemzet felségét, szuverenitását képviselő országgyűlés rovására növekszik az. Miután a vallásügyet az 1722-1723. évi országgyűlésen sem sikerű.lt alkotmányos úton elintézni, a királyi döntés még sürgősebbé vált. Az uralkodót azonban kul- és belpolitikai szempontok még mindig visszatartották a végleges döntéstől, s csak ideiglenesen intézkedett Ráday Pál felterjesztésére 1723. június 12-én kiadott leiratában, majd október 19-i rendeletében, melyekben meghagyja, hogy az ország belső békéjének megóvása végett maradjon minden vallási ügy továbbra is abban az állapotban, amelyben a vegyes bizottság összeülése előtt volt, a protestánsokat senki ne zaklassa és semmi újítás ne történjék a bizottság munkálataira hozandó döntésig. - Nem csupán rajta múlott, hogy rendeletéit a hatóságok nem hajtották végre, hiszen ezeknek - különösen az 1724-ben felállított Helytartótanácsnak, mely Erdődy Gábor püspök szavai szerint „az eretnekek pörölye és ostora” volt — egyik célja éppen mindenféle eszközzel folytatni a „térítés” és elnyomás munkáját. 102
