Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Ladányi Sándor: 1721. évi vallásügyi vizsgálat Somogy vármegyében
A következő, 1728-1729. évi országgyűlésen a „decretalis eskü” kérdése heves vitát váltott ki, ezért is nevezték „viharos országgyűlésnek”. A király leirata egyelőre lecsendesítette a rendeket, elmarasztalván a katolikus tábort túlbuzgóságáért. A protestánsok reményeit azonban hamarosan lehűtötte a végleges válasz, a Carolina Resolutio. Annak a különösen keserves no esztendőre terjedő korszaknak, mely az 1681. évi országgyűlés 26. - az articularis helyek intézményét életbe léptető - törvénycikkétől az 1791. évi országgyűlés határozataiig tart, s amelyben a magyarországi protestantizmus az 1687-1688. évi országgyűlés 21. törvénycikkével és az ennek szellemét felújító 1712-1715. évi országgyűlés 30. törvénycikkével a királyi önkénynek és a király szeszélyének volt kiszolgáltatva, egyszóval törvényen kívül állott, egyik legnevezetesebb mozzanata az 1731. március 21-áről keltezett első Carolina Resolutio. Eredetileg az egész rendelet nem volt egyéb, mint a vallásügyi vegyes bizottság által felterjesztett akták megvizsgálására 1730-ban Savoyai Jenő elnöklete alatt összeült bécsi miniszterek papírra vetett véleménynyilvánítása. Ezt emelte az uralkodói önkény királyi határozattá. A resolutio nemcsak törvényeket újít fel, hanem velük együtt egy gyászos időszaknak, az aránylag még nem is eléggé feltárt Koltonich-korszaknak összes szenvedéseire vezető iógi. évi Explanatio Leopoldinát -is. Szükség volt e rendelet felújítására, mert tulajdonképpen ennek szellemében készült az egész Carolina Resolutio, mely annak intézkedéseit nemcsak átvette, hanem még hasonló újakkal bővítette is. A Carolina Resolutio az Explanatio Leopoldinából átvette először is a nyilvános és magánistentisztelet megkülönböztetésével azt is, hogy nyilvános istentiszteletre és lelkészek tartására kizárólag articularis helyeken van joguk a protestánsoknak. A többi vármegyében, - hol sokkal több helyen volt templomuk és lelkészük a protestánsoknak, - viszont a földesúri jognak a vallás terére is kiterjesztésével birtokállományukból kiszorítani törekedett a protestánsokat. Annyi fenntartással élt ugyan a resolutio, hogy a földesurakat kötelezte, hogy amennyiben jobbágyaik vallásának megváltoztatására szándékoznak valamit tenni, előzőleg jelentsék a királynak és várják meg az ő jóváhagyását, (ami egy- szersmindenkorra elzárta az útját annak, hogy a protestáns földesurak is esetleg így járjanak el.). Még az Explanatia Leopoldinanál is hátrányosabb helyzetet teremtett a Carolina Resolutio azzal, hogy még amaz megengedi a lelkészi teendők végzését a leányegyházakban lakók családjában is, ha azok bementek a lelkész lakóhelyére, addig az utóbbi kimondta, hogy az inarticularis helyeken lakók minden vonatkozásban teljesen a plébánosok alá tartoznak. Az összes válópereket szintén a katolikus szentszékek elé utalta, megfosztván ezzej a protestánsok zsinatait az addig szakadatlanul gyakorolt joguktól. A vegyesházasságok megkötésére is csupán a katolikus papokat hatalmazta fel, ami aztán megszülte a re- verzálisok intézményét. Uralkodó vallás jogállapotából indult ki több más intézkedés is. így pl. az, hogy a katolikus ünnepeket külsőleg és nyilvánosan a nem katolikusok is kötelesek megülni, sőt a körmenetekben valláskülönbség nélkül tartoznak részt- venni a céhek tagjai. Valamint az is, hogy a protestáns lelkészeket alárendelte a katolikus főespereseknek abban a tekintetben, hogy megvizsgálják azokat, hogy helyesen keresztelnek-e, s van-e hozzá kellő készültségük. Elgondolható, hogy 03
