Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)

Ladányi Sándor: 1721. évi vallásügyi vizsgálat Somogy vármegyében

egyházkerülethez csatlakozott, s íz Tolna és Veszprém megyei egyházközséggel együtt önálló egyházmegyévé (külső-somogyi egyházmegye) szervezkedett.

A Somogy vármegyei portestáns egyházak történetét a XVII. század végétől kezdve egészen II. József türelmi rendeletének kibocsátásáig, (1781. október 29.) szakadatlan küzdelem jellemzi. A protestáns lelkészek üldözése Zrínyi- Frangepán-Nádasdy-féle összeesküvés felfedezése után kezdődött.

Somogy vármegye egész területe a hódoltsághoz tartozott, s míg a vármegye a török fennhatósága alatt volt, addig a protestánsok vallásgyakorlatukban nem voltak háborgatva. A török kiűzése után azonban, mialatt a vármegye a Kollonich-féle kormányrendszer alá került, - azon elv alapján, hogy a protestánsok Magyarországnak csak azon a részén nyertek szabad vallásgyakorlatot, amely 1681-ben ténylegesen I. Lipót király uralma alatt volt; tehát Somogy megyében - mely csak 1681 után került Lipót király uralma alá, fegyverrel meghódított terület lévén, — csak a katolikus vallást volt szabad gyakorolni, - annál intenzívebben indult meg a protestánsok zaklatása.

Ez elvnek érvényesítését azonban megakadályozta II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának kitörése, mely az egész Kollonich-féle kormányrendszert megbuktatta.

A portestánsok szabad vallásgyakorlatukban való háborgattatása Somogy vármegye területén tulajdonképpen 1717-ben veszi kezdetét. Erről az 1721-ben, a pesti commissio előtt hit alatt vallott tanúkihallgatási jegyzőkönyvek, s egyes egyéb adatok tesznek bizonyságot. A tanúvallomásokat más adatok is támogatják. Alsósegesden 1717-ben, Alsókon az 1717-1721. évek között szűnt meg a reformátusok szabad vallásgyakorlata. Csurgóról 1721 táján űzte el az akkori földesúr, Festetics Kristóf a református prédikátort, majd a templomukat is elvette, amely eljárás a jobbágyok között valóságos forrongást okozott. A látrányi templomot 1720 körül okkupálták. 1717-ben Nagybajomban - amint erről az alábbi jegyzőkönyvekből is meggyőződhetünk - a helység földesurai, a Báts- megyeyek, a Szilyek, a Bakók, a Kovácsok és a Jámbor család tagjai, földesúri jogaikra támaszkodva elvették a reformátusoktól a templomot, amelyhez hasonló arányú - az egykorúnk állítása szerint - nem volt Somogy vármegyében.

A kihallgatott tanúk nagyobb része a protestáns egyházak mellett vallott, s bebizonyosodott, ezen az úton is, hogy ezeknek a szabad vallásgyakorlatuk az 1681. évi országgyűlés előtt is megvolt, s a vizsgálat időpontjában birtokában vannak.

Ez azonban semmit sem használt, mert az elvett templomokat nem adták vissza. A pesti vallásügyi bizottság pedig megegyezésre nem tudott jutni, s miután öt hónapi tanácskozása eredménytelennek bizonyult, a király az 1721. augusztus 10-én kelt rendeletével ideiglenesen feloszlatta azt. Szigorúan meghagyta azonban, hogy „minden vallási viszonyok, mindenben . .. úgy és azon állapotban maradjanak sértetlenül, mint voltak azok ... a bizottság összeülése előtt. . .”

Számos javaslat, ellenjavaslat, replica-contrareplica, felterjesztés, emlékirat mellett a vallásügyi bizottság protestáns tagjai még 1721. április 17-én, a következő 11 pontban összegezték kívánalmaikat, melyek elfogadásától a béke helyreállítását várták. (A bizottság aktái elsősorban nem a replikák és duplikák éleselméjűsége, jogászi fogásai miatt érdekesek számunkra, - hiszen ezeknek sikerük vajmi kevés volt, - hanem a vizsgálati jegyzőkönyvekben és gravame100