Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Ladányi Sándor: 1721. évi vallásügyi vizsgálat Somogy vármegyében
nevében nem - helyet ad a jogos panaszoknak, - némileg alkotmányos színezete van. „A králiyi magyarázatok” kifejezés viszont Lipót önkényes rendelkezéseit erőszakolja a protestánsokra. A törvény alapján létrejött most már egy királyi bizottság (Mixta Reli- gionaria Commissio) gr. Koháry István országbíró elnöklete alatt. E bizottság 4 országos tisztviselőből, 12 katolikus, 5 református és 4 evangélikus tagból állott. Így a katolicizmus javára való döntés előre biztosítva volt. A királyhoz való egyéni és nem statusbeli folyamodás pedig a barokk abszolutizmus korában teljesen kilátástalan. Az ellenformáció e sajátos törvényben egyelőre elérte célját: külsőleg, az országgyűlésen és a hatóságok jelentős részében biztosítja a katolicizmus lendületes előretörését, hódító munkáját. (A következő lépés a helyi önkormányzati szervekben a köznemesség háttérbe szorítása lesz a decretalis eskü letétele által.) A törvénycikkel létrehozott bizottság azonban - különböző okok miatt - nem ült össze azonnal. Egy királyi rendelet szerint 1720. november i-re kellett volna Budán összeülnie. Erre vonatkozóan Koháry is megtette az első intézkedéseket. Ráday Pál pedig széleskörű levelezésbe kezdett, hogy megszervezze a bizottság református tagjait, s kialakítsák közös álláspontjukat. 1720. szeptember 25-én Kenessey Istvánt értesíti, hogy a bizottság elé terjesztés végett a dunántúli egyházakban előfordult vallássérelmeket írják össze. Ekkor azonban elhalasztják a kezdést, majd az 1721. január 13-i kancelláriai rendelet a bizottság összeülésének idejéül 1721. március 3-át, helyéül Pestet tűzi ki, a tanácskozások időtartamát pedig három hónapban állapítja meg. A vallásügyi vegyesbizottság sok huza-vona, halogatás után, a korábban meghatározott számban és arányban, néhány személyi változással, de a római katolikusok számbeli túlsúlyának biztosításával végre Pesten, lyzi. március íyén ült össze gr. Koháry István országbíró elnöklete alatt. Már az ülés elején mindjárt kedvezőtlen előjel volt az, hogy a protentán- sok azon kérését, hogy saját hitük szerinti pap által tartandó istentiszteletet tarthassanak - Pest város privilégiumára hivatkozással - elutasították. Majd a tárgyalások kezdetén heves vita támadt a bizottság protestáns és katolikus tagjai között a tanácskozás alapjául szolgáló törvényeket illetően. A protestánsok az 1715. évi országgyűlés 30. törvénycikke értelmében az 1681. évi soproni és az 1687. évi pozsonyi országgyűléseken alkotott vallásügyi törvények, továbbá a békekötések és koronázási oklevelek alapján, a királyi leiratok s magyarázatoké kai lehetőleg megegyezően óhajtották a vallásügyi sérelmeket megvizsgálni és elintézni. A bizottság katolikus tagjai pedig az említett vallásügyi törvényeket kizárólag a Lipót-féle törvénymagyarázat (Explanatio Leopoldina, 1691.) értelmében voltak hajlandók elfogadni a tanácskozások alapjául. Vagyis az alapvető ellentét a két tábor között az volt, hogy a bizottság protestáns tagjai a nagy, országos, elvi jelentőségű sérelmeket akarják először tárgyaltatni, hagy a részletes panaszok elintézésére meg legyen már a kellő jogi alap és kiindulópont. A katolikus tábor szerint a bizottság pusztán csak annak megállapítására hivatott egybe, hogy vajon a protestánsok egyes panaszai az 1681. évi 26-27. és az 1687. évi 2x. törvénycikk s az ezek végrehajtására kiadott királyi rendeletek szempontjából valóságos sérelmek-e, vagy pedig jogtalan követelések. Amíg a bizottság tagjai meddő vitákat folytattak a kiindulási alapra nézve, az ország különböző vidékein a protestánsok fájdalmasan panaszolták, 97
