Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Ladányi Sándor: 1721. évi vallásügyi vizsgálat Somogy vármegyében
hogy őket vallásuk szabad gyakorlatában minden módon gátolják, lelkészeiket katolikus törvényszékek elé állítják, az 1681. évi soproni országgyűlés 26. törvénycikke által visszaadni rendelt mindazon templomokat, melyeket maguk építettek, de tőlük elfoglalták, s a római katolikus egyház szertartása szerint még fel nem szenteltek, mind eddig vissza nem kapták. Végre is a sok keserű vita után, mivel a két fél egymással megegyezni nem tudott, mindegyik külön jelentést és kérvényt terjesztett fel a királyhoz. Ezek között ott volt a Somogy vármegyei nemes és nem nemes protestánsok kérvénye is a vallásügy megvizsgálása iránt, amint ez az alábbi jegyzőkönyv bevezető szövegéből is kitűnik. Ezek hatására kiadott királyi parancsra Koháry István vizsgáló biztosokat küldött ki a vármegyékbe, s tanúkihallgatást rendelt el, melynek az volt a célja, hogy vizsgálják meg, vajon a reformátusok és evangélikusok templomai nem katolikus templomok voltak-e, mióta vannak vallásuk szabad gyakorlatában, nem háborgattatnak-e abban, mikor, ki által, kinek a rendeletére, büntetés terhe alatt kényszeríttettek-e a katolikus ünnepek megtartására, kötelezik-i őket arra, hogy a plébánosoknak párbért, vagy stólát fizessenek? stb. Űjabb kutatásaink eredményeként számos ilyen vizsgálati jegyzőkönyvet ismerünk már. Az alább közreadott Somogy megyei vizsgálati jegyzőkönyv is ezek közé tartozik. A kérdések helyenként eltérhettek, módosulhattak, de lényegileg azonosok voltak. A megyei vizsgálatokat Kapy Gábor országbírói ítélőmester vezette. A somogyi tanúkihallgatáshoz Szily Istvánt küldték ki, aki a megidézett tanúkhoz három kérdést intézett: 1680-1681-ben az egyes falvakban a templomok kinek a birtokában voltak, volt-e a protestánsoknak szabad vallásgyakorlata, s volt-e prédikátoriuk, tanítójuk; - a vizsgálat időpontjában van-e protestáns vallásgyakorlat, s van-e prédikátor, vagy tanító; - s végül, hogy a nevezett helységekben levő protestáns templomok közül foglaltak-e el a katolikusok, melyeket, mikor, kinek a parancsolatából s a templomokhoz milyen jövedelem tartozott, az elfoglalt templomok jövedelmének mi lett a sorsa. Mindezek kipuhatolására és a valóság megállapítása végett a helvéciai és ágostai hitvallásúak által lakott községekben hiteles, régóta helyben lakó, mindkét felekezethez tartozó (protestáns és katolikus), általában idős embereket idéztek a vizsgáló bizottság elé, és hallgattak ki. Akik nem jelentek meg, vagy a vallomástételt megtagadták, 16 nehézsúlyú márka büntetést voltak kötelesek fizetni. Több, mint 60 tanút hallgattak ki ez alkalommal Somogy megyében, többségükben jobbágyokat, (egy szabados kovácsról tesz említést a vizsgálati jegyzőkönyv.) Erre a felmérésre azért is szükség volt, mert a XVIII. század elején az ország különböző részein igen különböző volt a protestáns vallásgyakorlati helyzet. A Becs hatóerejének leginkább kitett területen - 11 megye tartozott ide, úm.: Vas, Sopron, Pozsony, Nyitra, Bars, Trencsén, Zólyom, Túróc, Liptó, Árva, Szepes - megyénként két-két úgynevezett artikuláris (az 1681. évi törvény 26. artikulusában szereplő) helyen lehetett csak templomuk, a távolabb eső országrészben, úm: Zala, Veszprém, Győr, Komárom, Abaúj, Sáros, Zemplén, Ugocsa, Bereg, Torna, Gömör, Borsod, Hont, Nógrád, Heves, Külső-Szolnok, Pest-Pilis- Solt, Szabolcs, Ung, Szatmár vármegyékben mindenütt, ahol 1681-ben már volt vallásgyakorlatuk és ezt kellő módon tudták is igazolni, végül az Alföldnek s a töröktől visszahódított területnek (tehát Somogy megyének is) azokon a pontjain, melyeken a pesti bizottság idejében, tehát 1721 körül működött prédikátor. 98
