Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)
Erdősi Ferenc: Adatok az egykori Dráva-hajózásról és annak Barcs fejlődésében betöltött szerepéről
II. A GÖZHAJÓZÁS MEGINDULÁSA ÉS LASSÚ FEJLŐDÉSE AZ 1850-70-ES ÉVEKBEN A gőzhajózás technikai előfeltételei (megfelelő hajópark) és a gazdaságos forgalom megindításához elegendő nagyságú fuvarigény a XIX. sz. közepétől már adva voltak. Enne kellenére a drávai gőzhajózás csak nagyon vontatottan indult meg, mert az összes hazai folyóink közül ekkor éppen a Dráva volt a legelfajuL tabb állapotban, pedig itt is folytak már korábban vízi munkálatok. Még a XVIII. sz. végén és a XIX. sz. elején nagy számban hajtottak végre kanyarátvágásokat,* amelyek az elégtelen medergondozás következtében túlfejlődtek, gyorsan pusztultak partjaik is. Az idővel elvadult folyó a XIX. sz. közepére már túl széles és zá- tonyos szakaszoknak egész láncolatát alkotta.9 - Ekkor még merész vállalkozásnak minősült a Dráván gőzhajókkal közlekedni. Csak 1856-ban jelent meg a Duna Gőzhajózási Társaság (továbbiakban DGT) első gőzhajója Barcson.10 Még egy évtized sem telt el, és a nehéz mederviszonyok ellenére sor került az első rendszeres kombinált személy-teberjárat megindítására. 1863-65 között a DGT Eszéktől Kakonyáig egy - hetenként kétszer közlekedő - gőzössel személyszállítást tartott fenn és a gőzös 1000-1500 q rakománnyal (főként gabonával, alföldi búzával) terhelt uszályhajókat is vontatott. A 229 km-es víziút végcélja akkoriban azért volt Légrád-Kakonya, hogy a hajók elérjék a Déli-vasút at, amelyen lehetséges volt a rakomány továbbszállítása Ausztria és Trieszt felé. A társaság azonban a ráfizetéssel üzemeltetett hosz- szú járatot 1865-ben beszüntette11 és csupán Eszéktől Drávafokig, valamint a Dunáig tartó rövidebb teher járatokat tartotta fenn, Eszék és Barcs között pedig csak alkalmi fuvarozást végzett. - A csak egyes szakaszokon, drágán és csak nagy tételekben szállító DGT mellett szükségessé vált az 1860-as években a drávamenti erdők kivágott anyagának szállítására helyi járatok beindítása is.19 Kanitz Károly bécsi bankár hajótulajdonos (akinek Barcson kendergyára is volt), a Sopr. Kér. és Ip. Kamarához benyújtott emlékiratában, amelyet röplapként is terjesztett, számszerűleg kimutatta, hogy a Bácskából és Bánátból a Tiszán, a Dunán és a Ferenc-csatornán keresztül Triesztig a legrövidebb és legolcsóbb víziút a Dráván át vezetett, a szállítási költség mérföldmázsánként abban az időben mindössze 1/4 krajcárt tett ki. Kanitz első járatának 1864 őszén (egy 5000-6000 q-ás uszály- lyal, amelyet 36-40 ló vontatott), sikerült eljutnia a Dráva alsó részéről Kakonyáig. Később már kis vontató-gőzöst alkalmazott és csak a Dráva felső folyásán, Barcstól Kakonyáig hajózott. Az 1865-69 közötti öt év alatt a tulajdonos bevallása szerint mintegy 3V2 millió q különféle árut szállítottak hajói, éspedig olyan sikerrel, hogy amíg a szlovén (szlavón? - E. F.) parton berakott áru Sziszeken át a Száván öt-hat hét alatt jutott el Triesztbe, neki ehhez csak 8-10 nap kellett. Megjegyzi azonban, hogy ... „a jó siker főleg a helyesen alkalmazott üzleti eszközök és célszerű üzleti szervezet, továbbá kitartás és erély által lett elérve. Igaz ugyan, hogy gyakran az önsegélyt is alkalmazni kellett, hol törvény, folyamrendőrség s. a. t. hiányzott.” Ez a bizonyos említett önsegély rendszerint abban állott, hogy a hajómalmokat, amelyeket tulajdonosaik makacsul a hajózható vizen tartottak, „lerántották”. Ezt a bizonyos emlékiratot a hajós vállalkozó azzal az el* = Átmetszéseket 1784-1848 között a Mura torkolata alatti szakaszon 62 helyen, összesen 75 km hosszúságban végeztek, az elfajult folyó hosszát az 1880-as évekig végzett ösz- szes átvágások 40%-kal csökkentették.12 183
