Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)
Erdősi Ferenc: Adatok az egykori Dráva-hajózásról és annak Barcs fejlődésében betöltött szerepéről
Barcs ugyanakkor csakhamar a Dráva-hajózás központja lett és a település régi formájában már nem elégítette ki az 1860-as évek elején megjelent vállalkozók területigényét. Így került sor még a vasútépítés előtt Kanitz K. bécsi bankár, hajótulajdonos által Barcstelep alapítására a Rinya és a Dráva-part közötti mocsaras területen. Ezen az olcsón megvásárolt, korábban értéktelen fun- duson építette fel 6 egyemeletes bérházát - („Hatház” volt hosszú ideig Barcstelep neve), saját tornyos házát, a vendéglőt, stb. Amikor 1868-ban Barcs kétirányú vasúti összeköttetést kapott, az akkor még szerény állomásépületet is Barcstelep mellett emelték. A Dráva Gőzhajózási Vállalat megalapítója, Pfeiffer lovag vette meg a telepi ingatlanokat a hajókkal együtt, viszont tőle már nem a következő hajós vállalkozó, hanem a terület régebbi tulajdonosa, gróf Széchenyi Dénes vásárolta vissza, aki a Dráva-partot több km hosszan kirakatta kővel. (Ennek az eseménynek emlékére később a község obeliszket állított fel.) A mögötte feltöltéssel nyert szilárd talajon 44 (közte 13 egyemeletes) ház épült fel idővel. A múlt század végén már itt helyezkedett el a Dráva Gőzhajózási Társaság igazgatósága, a DGT iroda, a Takarékpénztár, a Magy. Leszámítoló és Kér. Bank, a pénzügyőr laktanya, a Hotel Garni, az uradalmi mérnökség, stb. E területen telepedett le a legtöbb ipartelep és raktár is, mint pl. a francia társaság fűrésztelepei és tárházai, a Kremzir-Helling és Engel-féle fakereskedések, az Unió bank telepe és a sertéshizlaló is. A helyi lakosság nem jó szemmel nézte a vasútépítést, egyes konzervatív politikai hangadók azt hitették el az egyszerű emberekkel, hogy a vasút az ő érdekeiket veszélyezteti. Ezért gyakran ellenszenvvel fogadták a vasútépítő jövevényeket, akiktől indokolatlanul magas lakbéreket követeltek. Nehezen fogadták be a telepi lakosokat, akiknek asszimilálódása a község társadalmába hosszú időt vett igénybe. Évtizedekig fennmaradt a makacs ellentét a falu és a telep lakosai között.112 - Barcsi lakosokká lettek nagy számban olyan egyének is, akik az ország belsejéből kivándorlási szándékkal érkeztek a Drávához, de itt dolgozni kezdtek, hogy a továbbutazáshoz szükséges pénzt megkeressék. A hazai átlagnál jobb munkaalkalom miatt sokan lemondtak kivándorlási szándékukról.11'1 Barcs gazdasági életét az 1890-es években átmenetileg érzékenyen érintette három munkahely megszüntetése. 1895. január i-én a Dráva Gőzhajózási Társaság központját, és ,,hajógyár”-át (tulajdonképpen hajójavító) Eszékre,* 114 1897. májusában pedig a fűrésztelepet az Eszék melletti Bizováczra telepítették át.113 Ez nemcsak a fizikai munkaalkalom csökkenését jelentette, hanem mintegy 100 tisztviselő családnak az átköltözését is. A csaknem alapjaiban új, 1902-ben jelentős bővítés után ismét beinduló sertéshizlalda részben képes volt ellensúlyozni a korábbi veszteséget (már tervezésének időszakában emelkedtek az ingatlan árak és lakbérek), bár a századunk első éveiben fellépő gazdasági válság káros hatása alól még Barcs sem mentesülhetett. A korábbi gazdasági konjunktúrát a vállalkozók túlértékelték, de a válság hatására lemondtak a korábban tervezett brikettgyár, cukorgyár, gyapjúmosó, kendergyár létesítéséről, illetve a felépült épületek e célokra történő hasznosításáról. * — Eszéken már nem önálló vállalati központként működött, hanem állományát besorolták a Délnémet Dunagőzhajózási Társaság központjába, amelynek viszont Barcson továbbra is működött kirendeltsége. 207
