Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)

Erdősi Ferenc: Adatok az egykori Dráva-hajózásról és annak Barcs fejlődésében betöltött szerepéről

Barcsot a századfordulón ugyan hivatalosan csak a kisközségi státus illette meg (nagyközséggé 1911-ben nyilvánították), de lokálpatriótái a helyi sajtóban közölt cikkeiben mindig városként emlegetik. Ehhez a szemlélethez nyilván a többi somogyi nagyközséggel, járási székhellyel ellentétben a település egy térben jól elhatároló részének, kereskedelmi, ipari, közlekedési centrum funkciója és an­nak a település külső arculatában való (Somogybán szokatlanul pregnáns) kife­jezésre jutása (emeletes, bérház jellegű lakóépületek, üzemcsarnokok, gyárkémé­nyek, raktárak, a hatalmas pályaudvar sintextúrája és a lüktető forgalom a rak­parton) adta meg az alapot. A község amerikai gyorsaságú fejlődését a helyi lo­kálpatrióták egy kis megbocsátható túlzással így jellemezték: „Chikagónak indult - Barcs lett belőle”. - Annak ellenére, hogy e község volt a megye első keres­kedelmi központja, de országosan is a legjelentősebbek közé tartozott, Barcs igazi gazdasági súlyát még Somogy lakosainak nagy része sem ismerte. A település „amerikai tempóban” végbement terjeszkedését, gyors gazda­sági fejlődését csak bizonyos fáziskéséssel követte adminisztratív, államigazgatási súlyának növekedése, aminek első jelentős megnyilvánulása a járási székhellyé való kijelölése volt 1896-ban. (Peres ügyekben viszont továbbra is Nagyatádra voltak kénytelenek utazni a helyi lakosok, Barcson 1928-ig nem volt járásbíró­ság.) Kommunális intézményei is elmaradottak voltak. A felhalmozott gabona, fa és egyéb gyúlékony áruk, valamint a számos favázas raktárépület óvása érde­kében ugyan már 1881-ben megalakult a tűzoltó egyesület, de kórházépítésre nem került sor, hiába sürgette ezt a helyi sajtó.1"’ Villanyvilágításának árammal való ellátása 1927-től Kaposvárról épített távvezetéken történt. Az 1920-as évek vé­gén a község rossz ivóvize miatt artézi kút fúrását sürgették, arra hivatkozva, hogy a hasonló nagyságú Nagyatádon és Szigetváron már artézi víz áll a lakos­ság rendelkezésére.11' A Jugoszlávia és hazánk közötti személyforgalom a barcsi határállomá­son nem volt jelentős, pl. 1925-ben 1500-2000 ember lépett ki és kb. ugyanennyi belépett az országba. Mind a gazdasági élet fejlődését, mind a település nagyságának változá­sát, funkcióinak alakulását és e folyamatok intenzitását, valamint időbeli szaka­szosságát jól tükrözik a lakosság számáról és foglalkozásbeli összetételéről az alábbiakban közreadandó adatok: 12. táblázat Barcs lakosságszámának, növekedése118 Év Lakosság száma Év Lakosság száma Év Lakosság száma 1720 220 1860 1 568 1900 5 396 1784 356 1869 2 111 1910 6 415 1830 988 1880 3 080 1920 6 159 1850 1 200 1890 4 427 1930 7 585 Barcs lakosságszáma a gőzhajózás megindulása utáni öt évtized alatt megnégyszereződött. Leggyorsabban az 1880-as években fejlődött a község, ami­kor tíz év alatt majdnem másfélszeresére nőtt lakossága a sok beköltözés által. Az. első világháború után tulajdonképpen alig gyarapodott a lakosság a hajófor­galom és a kereskedelem elsorvadása következtében. (Az 1930-as adatba már beleszámították az időközben Barcshoz csatolt 1180 lakosú Drávapálfalvát is!) 208

Next

/
Oldalképek
Tartalom