Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)

Simonffy Emil: Elkülönítés és tagosítás Kaposváron a jobbágyfelszabadítás után

illetmény jutott volna, amely legelő esetében alig maradt volna el a rendes törvényes illetmény maximumától, az erdőnél pedig a maximumot jelentette volna. Hasonló eredményt kapunk, ha a 354 háztulajdonost házas zsellérnek tekintjük. Ez esetben az uradalomnak 45 3/4 telek után kellett volna illetményt adnia. Ezek ugyan elméleti számítások, a városnak jutó legelő- és erdőilletmény nagyságát nem tudjuk a tényleges haszonvételi gyakorlat értékével összevetni, azonban erre a jobbágyfalvak esetében sincs rendszerint módunk. Mégis a teleknagyság szerinti • számítás bizonyos összehasonlítási alapot jelent, és a kaposvári egyezségnek a városiakra nézve kedvezőbb voltát nem is a földesúrhoz, hanem a megye jobbágy- falvaihoz viszonyítva kívántuk bizonyítani.

A városnak jutó 3600 hold legelő- és erdőjárandóságból az egyezmény értelmében egyenkénti felosztásra került 1259,28 hold, közös városi legelő és erdő maradt 2340,72 hold, azaz 2808882 négyszögöl (1755,5 kataszteri hold). Ebből nem kaposvári határban (Nádasd, Tótfalu és Szentpál) feküdt 1946766 négyszögöl (1216,7 kataszteri hold).'"

Az úrbéri örök egyezség további részében intézkedés történt a Kapos csatorna és a malmok árkai mellett fekvő területek kihasználásáról. Kimondották, hogy a királyi kisebb haszonvételek (malom, mészárszék, kocsma stb.) az uradalmat illetik mindaddig, amíg a törvény másként nem intézkedik. Az uradalom átengedte a városnak a városi határ nem uradalmi földjeinek vadászati jogát, de azt községileg kellett kezelni. Az uradalom által fenntartott vásártér másra nem volt felhasználható, és a sétatér felügyeletét a vármegye vette át.51

A másfél évszázados küzdelmet és az évtizedes pereskedést hosszú alkudozások után lezáró úrbéri örök egyezség végső mérlegét tekintve nem volt kedvezőtlen Kaposvárra nézve.53 Bár nem ismerjük az alkudozások részleteit, annyit megállapíthatunk, hogy a város az érdemleges tárgyalás után ítéletileg sem várhatott többet, inkább kevesebbet. Az irtásföldek létét nehéz volna eredményesen tagadni, sőt esetleg az uradalom jogot nyert volna az irtásföldek visszaváltására. Nem valószínű, hogy a bíróság a legelő- és erdőilletmény tekintetében is megítélt volna ennyit. Nemcsak az állami és megyei hatóságok, bírói szervek törekedtek arra, hogy az úrbérrendezés egyezség útján történjen, hanem rendszerint a volt földesurak is. Herceg Esterházy Somogy megyei falvai közül Kaposvár mellett még 19 helység 1848 utáni rendezését ismerjük, ezek közül 14 faluban történt egyezség és érdemleges perre csak öt faluban került sor. Nem véletlen az sem, hogy az egyezségek közül csak öt történt 1862-63-ban, a többi i860 előtt, míg három falu pere záródott ítélettel 1862-63-ban, egy pedig 1872-ig elhúzódott. A volt földesúrnak is elsőrangú érdeke volt, hogy a volt úrbéreseivel való közösséget megszüntesse, birtokain korlátlan úr legyen, ne terhelje azt például a volt jobbágyok legeltetési szolgalma. Ezért inkább igyekezett kedvezőbb ajánlatot tenni.53

Mégis elgondolkodtató az egyezség időpontja: 1861 márciusa. Az országban feszült a politikai helyzet, már nyilvánvaló volt, hogy a magyar politikai tényezők többsége a bécsi udvar alkotmányos kísérletét elutasítja, de ekkor még nagy kérdés, mi lesz a küzdelem kimenetele. Kaposvár, Somogy megye székhelye, közvetlen színtere az újjáéledő vármegyei politikai életnek. A város ekkor már a megye legfejlettebb települése, kereskedő és iparos polgárságának véleményét nem lehetett teljesen figyelmen kívül hagyni, különösen nem a választások előtti hetekben. Ez is szerepet játszhatott abban, hogy az uradalom lemondott a hosz-