Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)
Simonffy Emil: Elkülönítés és tagosítás Kaposváron a jobbágyfelszabadítás után
Rogy 1836-ban már csak 1/4 úrbéres telket találtak a városban, két egész telek időközben az uradalom birtokába került.12 A földesúr 1756. április 13-án már csak további tetszéséig erősítette meg a megszálló levél rendelkezéseit. Viszont a városiaknak ettől kezdve az irtásföldek után terrágiumot kellett fizetniük, az uradalom korlátozta a városiakat a Rácegres felé eső részen a kenderesúj falusi puszta használatában, viszont megerősítette őket a korábban használatukba került kis- és nagygáti, valamint ivánfai pusztákban. Ez utóbbi puszták, valamint Kecel véglegesen a kaposvári határhoz kapcsolódtak.1,1 A Mária Terézia-féle úrbérrendezés alkalmával hosszadalmas alkudozások indultak meg, amelynek során a mezővárosnak sikerült ugyan megőriznie szerződéses jellegét, a szerződés szövege azonban legtöbb vonatkozásban az urbárium szövegét követte.14 Jobbágytelkek alakítására ekkor sem került sor, a szerződés csak annyit mondott ki, hogy „minden különös házzal bíró gazda a régi járt földeknek és réteknek egyarányos felosztása után” két és fél forint censust fizet. A más házánál lakó zselléreknek 45 krajcárt kellett fizetnie. Továbbra is megkapták Kecel, Kis- és Nagygát, Ivánfa és Kenderesújfalu pusztákat, ez utóbbiban visszakapták az 1756-ban elvett földeket. Az 1756 után tett irtásokért már terrágiumot kellett fizetniük. A szerződés kimondta, hogy a házak, szőlők, irtásföldek és -rétek adásvétele a földesúr tudtával szabadon történhet, mégis „az eddig való investitúráknak nagyobbításával magokat terhelni ne merészellyék”. A határ tehát nem lett egészében a városiak úrbéres földje. Rendes robot továbbra sem terhelte a városiakat, azonban minden vonós marhával rendelkező háztulajdonos évente egyszer három mérföldnyi távolságra „forspontozás”-ra lett köteles, a vonós állattal nem rendelkezők pedig levélhordásra. A szerződés most biztosította a faizási jogot is. A szerződésben fontos szerepet töltöttek be a kereskedés szabadságával kapcsolatos intézkedések.1“ Az 1782. november 4-én megerősített szerződés nem zárta le az uradalom és a város küzdelmét. Sorozatos perek kezdődtek a földesúr által elvett egyes földterületek visszaszerzéséért, a puszták használatáért, a legelőért, az erdei haszonvételekért, az irtásföldekért stb. A perek hosszan elhúzódtak, legtöbbje véglegesen nem is zárult le 1848 előtt. A küzdelem heves volt, nem egyszer vádolta az úriszék izgatással a sérelmek miatt panaszkodókat és fenyegette meg 24 pálcaütéssel az uradalom ellen pert indítani merészelő városiakat. Előfordult, hogy a város újabb perben volt kénytelen kérni a számára kedvező felsőbb ítélet végrehajtását. 1848 azután új helyzetet teremtett.16 A birtokrendezés megindítása A jobbágyfelszabadítás következtében 1848 után már nem az úrbéres viszonyok szabályozása, a földesúr és úrbérese között fennálló viszonyból adódó kérdések megoldása volt a feladat, hanem az úrbéres viszonyok megszűnéséből adódó problémák rendezése. Éppen ezért a folyamatban lévő perek régi értelemben történő továbbfolytatásának nem volt értelme, viszont az 1848-ban ténylegesen fennálló jogi helyzet megítélése szempontjából nem vesztették el jelentőségüket. Az 1848. évi IX. törvénycikk több fontos kérdést nyitva hagyott, és az első népképviseleti országgyűlésnek már nem volt ideje ezek szabályozására. Az abszolutizmus kormánya több évi előkészítés után az 1853. március 2-i úrbéri nyílt 161
