Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)

Lehmann Antal: Adatok a szentlukai üveghutáról (1807-1808)

szabadon, de legtöbbször azonban - az egyforma méret betartása miatt - minták segítségével (amelyeket a hutai asztalosok, keretkészítők állítottak elő) fújták. Az öblösüvegek fúvását is kétféle szakember, a fehér- és a zöld öblös üveg készítők végezték, attól függően, hogy zöld vagy fehér öblös üveget állítottak elő.

Egy méretes palack pl. egy „itczés üveg” a következőképpen készült cl. A munkás a fúvócsövet az olvasztótégelyben lévő, szirupsűrűségű olvadt üvegbe mártotta, amely a hideg vasra rátapadt. Eztán kissé belefújt a csőbe és a rajta lévő üveget nedves fakanállal vagy falemezen, amelyiken félgömb alakú mélyedések voltak (ezek voltak az ún. vályt minták: „Gebutzt Mödel”), gömbölyítette és a cső végére húzta. Az üveggömb ismételt bemártása által tetszőleges mennyiségű üveget vehetett a csőre. Most lefelé tartva fújta fel a gömböt, miáltal ar körte alakot vett fel, aztán pedig a nedves famintába (ezek voltak az ún. szétnyílható minták: „Neige Mödel”) helyezve fújta, míg fel nem vette a mintaalakját, a mintából kiszedve a fenekét behorpasztotta és mielőtt a pipáról lcre- pesztette, a horpadásban vasrudat ragasztott az aljára. E vasrúdnál megfogva, tűzben leolvasztotta a palack nyaka szélét és vagy üvegszalagot tekert rá, vagy egy megfelelő fogó segítségével idomította a palack száját. Ezután az elkészült palackot gyenge izzásig felmelegített kemencébe, az ún. hűtőkemencébe tették, ahol egy napig hagyták hűlni, mert a gyorsan és nem egyformán hűtött üveg könnyen elreped.

A minta nélküli munkamódot egy talpas pohár elkészítésének menetével vázoljuk. A munkás a felfúvott gömb fenekét belapította, ez alatt a segédmunkás üvegcseppet vett a kemencéből és a gömb aljára ráragasztotta, ebből készült egy fogó segítségével a talp rúdja. A segédmunkás ez alatt kis üveggömböt fújt fel, ráragasztotta a talprúdra és ezt kiterítve készült belőle a talp. Ekkor a poharat talpánál vasrúdra ragasztották és lerepesztették a pipáról, a szélét pedig egyenesre vágták és kitágították/*7

A hűtött tárgyak némelyikét - Szentlukán elég keveset - még csiszolással dolgozták tovább. Ezt a műveletet végezte az ún. üvegmetsző, vagy csiszoló. Az üveg csiszolására homokkőkorongok szolgáltak, melyeken homokiszappal először durván csiszolták a felületet, ezután finom smirgellel folytatták a csiszolást, miáltal a felület sima lett. Végül a tárgyakat nemezzel bevont fakorongon vagy papírkorongon caput mortuummal, vagy cinkoxiddal kifényesítették. A díszítményeket különböző nagyságú olajos smirgellel bekent rézkoronggal csiszolták az üveg felületébe/*8

A huta egyévi termelését havi bontásban a 2. táblázat tartalmazza, amiből jól kitűnik, hogy nem volt egyenletes ütemű a termelés, de ha összehasonlítjuk a korabeli huták termelési adataival mennyiség szempontjából, jó helyen állt e téren. Ugyanis a már említett kecegi hutta 1793. évi termelése 3000 Ft, az almaszegi 1819. évi termelése 34000 Ft értékű üvegáru volt, a Verőce megyei breznici hutában 1807-ben 3000 Schok öblösüveget és 1500 Schok táblaüveget, a hrinyo- vai-ban pedig 1817-ben 7000 Schok tábla- és 300 Schok öblösüveget állítottak elő/9

A Szentlukán készített üvegárut jó minőségűnek mondják a korabeli és későbbi feljegyzések is, de némelykor baj lehetett a kocsmai használatba került palackok méretével, amiről' a megyei közgyűlési jegyzőkönyv következő - 1820. április 13-án kelt - bejegyzése tanúskodik.

124