Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Kopasz Gábor: A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara (1880-1948)
sás- és gyékénylábtörlőket, nyírfaseprőket, vesszőfonatokat, különféle fafarag- ványokat Baranyából vásárolja meg. Az 1902. novemberi rendes közülés elé a kamara elnöksége javaslatot terjesztett, amelyben kifogásolta, hogy sokan cégüket még mindig idegen nyelven, főként németül jegyeztetik be a törvényszékek cégbíróságain. Felterjesztést javasolt a kereskedelemügyi miniszterhez, hogy bármilyen nyelven jegyezzenek is be Magyarországon egy céget, a bejegyzés történjék magyar nyelven is, sőt az első helyen mindig a magyar nyelvű szöveg álljon. Hiszen ez nemcsak államjogi, de jogszolgáltatás szempontjából is fontos követelmény. A közgyűlés az elnökség javaslatát változtatás nélkül elfogadta és felterjesztette a kereskedelmi miniszterhez. Ugyancsak elfogadta a közülés az elnökség arra -vonatkozó javaslatát, hogy az egyes vállalatok ne vásároljanak külföldi szenet, ha ez nem indokolt. A közülés felterjesztést tett a kereskedelmi miniszterhez a hazai szenek indokolatlan mellőzésének megakadályozása érdekében. Ezen a közülésen egyik kamarai tag panaszt nyújtott be, hogy az osztrák kereskedők 2 filléres újságbélyeggel ellátott képes árjegyzékekkel árasztják el az országot és ezáltal is elvonják a vásárlókat a magyar kereskedőktől. Ugyanezt a magyar kereskedők nem tudják megtenni az osztrákok felé. A panasz alapján a közülés felterjesztést tett a kereskedelmi miniszterhez és ebben kifejtette, hogy Ausztria és Magyarország között nincs meg a kölcsönösség, mert Magyarországról propagandisztikus céllal alig küldenek ilyen árjegyzékeket Ausztriába. Miniszteri felhívásra a kamara támogatta a tanonc munkakiállításokat nemcsak erkölcsileg, hanem pénzbelileg is. A minisztérium töbször is kifejezést adott álláspontjának, hogy a kamaráknak ezeket a kiállításokat támogatni kell. Az 1904. októberi rendes közülésén is a napirend tárgyai között a kamara hasonló miniszteri leirattal foglalkozott. „A jövő iparos-nemzedék nevelésének egyik igen hathatós eszközét a tanonc- és segédmunkáskiállítások képezvén, ezeknek okszerű és tervszerű rendezését vettem tervbe” - szólt a kereskedelmi miniszter leirata. Ebből a célból szerves kapcsolat kiépítésére volt szükség a helyi ipartestületi, tanonciskolái, kamarai és az ugyanilyen jellegű országos kiállítások között. A kamara a kerületi segéd- és tanonckilállítások rendezésére és támogatására teljes készségét jelentette be a minisztériumnak. A kamaráknak alkalmuk nyílott a férfi és nőiparosok közötti különbségek legalább bizonyosfokú megszüntetésére, s arra a minisztériumtól is támogatást kaptak. Felmerült a nőiparosok és női kereskedők kamarai választójogának a kérdése is. A kereskedelemügyi miniszter 25 871. sz. leiratában közölte a pécsi kamarával, hogy az 1868: VI. te. nem tesz különbséget férfi és női kereskedők s iparosok között, tehát kamarai választójog tekintetében is teljesen egyenlő elbánás alá esnek, vagyis ha a kamarai illetéket fizetik, kamarai jogaikat személyesen gyakorolhatják. A cégbejegyzések körül sokszor vette igénybe a kereskedelemügyi minisztérium a kamarák támogatását, segítségét. Az volt a helyzet ezen a téren, hogy még a cégbejegyzésekről sem kapott pontos értesítést a minisztérium, vagy a kamara, s még kevésbé szereztek tudomást a cégek telephelyváltozásáról. A kereskedelmi miniszter véleményt kért a kamarától, hogy ha a cégek elmulasztják telephelyváltozásuk bejelentését, a bejelentést nem eszközölhetnék-e a kamarák hivatalból. A közülés álláspontja az vöt, hogy mivel a kamarák a cégbejelentéseknél eddig is bizonyos ellenőrző tevékenységet fejtettek ki, ezt az új feladatot is 180
