Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)

Kanyar József: Adatok Somogy megye művelődéstörténetéhez a XVIII. század második felében (1770-1789)

is custodiátusa birtokosaként és nem középiskolai alapítóként. A megyében gyökeret verő ferencesek pedig nem rendelkeztek olyan anyagi és szellemi javakkal, amelyek egy középiskola megalapítására elégségesek lettek volna, már csak azért sem, mivel a megye mezsgyéjének a közelében: már működött a keszthelyi ferences gimnázium.

De a nemesi vármegye, s benne a felső- és a középnemesi birtokos társadalom igazgatási rendszere sem volt alkalmas talaj e tájon az autonómia: az ön- kormányzat szabadságára épülő kollégiumi rendszer részére, félve a bennük feltámadó paraszti önkormányzati igényektől is.

Az is igaz, hogy más megyékhez viszonyítottan - az agrármegye lakossága jóval kisebb arányban vette ki részét a középfokú iskoláztatás lehetőségeiből. A környező megyék középfokú iskoláiba is jóval kevesebb számban küldte tanuló fiait, mint akár Zala vagy Baranya megyék. Talán Pécsre - becslésszerűen - 20 diák járhatott Somogyból, Veszprémbe 2, Győrbe ugyancsak 2, Pápára valamivel több, miután ide már 9 kálvinista tanuló járt a század első felében. De e tanulók is - zömében - aligha lehettek jobbágyszármazásúak. A század második felében már többen tanulhattak a megyén kívüli középiskolákban, ezeknek a javarésze is nemes ifjú volt.66

Így a megyében az első középiskola - jóformán - egyik földesura és a belsősomogyi református egyházmegye jóvoltából került a század utolsó évtizedében Csurgóra. Rajta kívül - írta Nagyváthy János - egyik barátjának: „Somogy vármegyében a katholikusoknak mind ezóráig sincsen csak gimnáziumocskája is, az evangélikus lutheránusoknak pedig csak grammatikális scholájuk sem volt soha”.57

Amikor 1771-ben, a Festetics Pál által alapított keszthelyi gimnáziumot Esz- terházy Miklós 1805-ben Kaposvárra szándékolta volna áttelepíteni, (miután Zalának még volt egy másik gimnáziuma is Kanizsán) Czindery Rókus pedig Nagyatádra - sem Festetics György, sem Zala megye közgyűlése nem járult hozzá ahhoz, hogy a keszthelyi gimnáziumot Segesdre vagy Nagyatádra vagy akár Kaposvárra telepítsék át. Miután Festetics amúgy is sokat áldozott a keszthelyi iskolákra, hajlandónak mutatkozott arra is, hogy somogyi birtokainak középpontjában: Csurgón újabb iskolafundációt tegyen a kor Nagyváthy megfogalmazta felvilágosult parancsszavára. Ekkorra már a magyar nemesség is rádöbbent, hogy a XVIII. század második felében a föld nemcsak a birtokjogi processusoknak lehet a tárgya, hanem a mezőgazdasági tudományok korszerűbb eredményeinek az alkalmazásával s jobb gazdaságszervezéssel a magasabb jövedelem forrásává is válhatik birtokosa részére.

Ahogy az urbárium által csökkent az igazságot a jobbágyok elől elrejtő nemesi vármegye súlya, csakúgy csökkent az új tanügyi közigazgatás által a felekezeti hovatartózandóságtól, de a vármegyétől is a függetleníteni szándékolt közoktatás ügye, főként a kezdetben. Lényegében a Ratio Educationis a jobbágyfalvak kulturális „urbáriumává” is válhatott volna, hisz életbeléptetése után az volt a gyakorlat, hogy a tanügyi hatóságok közbejöttével, a szerződést kötő jobbágyfalvak és a földesurak megállapodhattak egymással a közösen viselendő terhek nagyságában. Ámbár köztudott volt az is, hogy Mária Terézia iskolareformja mögött - különösképp annak végrehajtása során - ott rejtezkedett a magyar protestantizmus ügyének a háttérbe szorítása is. Amikor pedig II. József iskolaügyi reformjai közül, az állami ellenőrzés a protestáns iskolák szemefényének: önálló77