Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Kanyar József: Adatok Somogy megye művelődéstörténetéhez a XVIII. század második felében (1770-1789)
ságuknak cs függetlenségüknek a feladását vonta volna maga után, - e reformok is igen nagy ellenállásba ütköztek. Még nagyobb volt az ellenszenv irántuk, amikor a reformok és a germanizálás, egymással ötvöződve, egyet kezdtek jelenteni. Így maradt - közép- és felsőfokon tehát - alapnélküli közoktatásügyünk piramisa, csúcsára állítva azt hazánkban. Fent a barokk Magyarország egyetemei és főiskolái helyezkedtek el, középen a gimnáziumok láncolata, a legalul pedig az ingoványra épített foghíjas népiskolai hálózat, amelyben az iskolába küldhető gyermekeknek - a tanulástól a munkára való elvonások következtében - alig több, mint 20 %-a tanulhatott csak, tankönyvek és iskolafelszerelések hiányában, igen sokszor képzetlen iskolmesterektől - az egyfélidős - téli-tanítási időszakban. Ám a valóság és a gyakorlat a század végére már - szakítva a jozefinista nevelő és felvilágosító programmal - kormányzati programmá alakult át, hisz az a nép, - mondták az udvarban és a vármegyén amely nem tud írni és olvasni az kezesebb és engedelmesebb a kormányzat számára és kevésbé fogékony az új eszmeáramlatok iránt. Így vált különösképp - a Martinovics összeesküvés nyomán - kormányzati koncepcióvá, hogy a falusi iskolákat is káros és felesleges megalapozni, maradjon csak távol a falusi gyerek az iskolától, pásztorkodjék és legyen ostoros és vízhordó a mezőn. De a kormányzat még arra is számíthatott, hogy a földesurak és a falvak lakosai sokhelyütt - önzésükben — mielőbb meg akarnak szabadulni az iskola fenntartó gondoktól és terhektől is. Miközben a barokk rendi szellem széttörésével a korabeli legkomplexebb európai mozgalmak egyike: a felvilágosodás szele messze elzúgott hazánk ege alatt, addig népünk a sötét babonák ködétől borítva rontásról és boszorkányságról suttogott a falvak szalmatetős viskói alatt. A kor hullámhosszára a század- fordulón csupán a költő hangolódott s nyújtotta kezét a fény százada felé Csurgón tanítva: ,,.. .Álljunk ki a gátra, Már Európában csak mi vagyunk hátra, Hívnak maguk után a többi nemzetek: Magyarok: derék nép! Mit kértek? Jöjjetek!”58 IV. Az iskolán kívüli közművelődés Ám tekintsük át röviden az iskolán kívüli közművelődés területén mutatkozó XVIII. századi állapotokat is. Az ellenreformációval induló kulturális törekvések eszközei - főként a Habsburg állam területén - a feudalizmus további erősítését szolgálták. A falvak lelki gondozását, szellemi törekvéseit a helybeli lelkipásztorok alá rendelték. A század első évtizedeiben a plébániákat lábra állító törekvések a társadalmi osztályellentéteket is rendszerint tompító, egységes vallási ideológia szolgálatába ágyazva - a népiskolai oktatást is elsőrenden - e cél szolgálatába állították. De az iskola és az egyház nélkülözhetetlen kapcsolatára utalt az 1623-iki komjáti kánonok egyik alaptétele is, amely szerint: az iskola az egyház veteményes kertje. Egy 1756-os canonica visitatio — idézte Madzsar Imre - a magyar és a német tanítóról is alapvető megjegyzésként mondta lényegében ugyanezt a protestánsokra nézve: A magyar tanító a parókia hatalmában 78
