Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Györffy György: Koppány lázadása
A nagyobbik legenda írója nem beszél sem trónvillongásról, sem K jp- pányról, hanem úgy állítja be, hogy amikor István kezébe került az uralom (teg- no . .. Pannonico beati iuvenis mutu adtendente) és ő a kereszténységet akarta építeni, az ördög belső háborúkat (intestina . . . bella) támasztott és a pogány nép vezéreivel a keresztény hit és István uralma ellen fordult (plebs gentilis Christiane fidei iugo colla submittere rennuens cum principibus suis a dominio ipsius se subtrahere moliebatur). Ez a beállítás látszólag az 1046-i pogánylázadás emlékét idézi fel, de hogy forrása még sem ez, kiderül a lázadó vezérek leverésének körülményeiből: a kereszt jegyében harcolók Szent Márton és Szent György zászlaja alatt győztek és István a lázadó vezérek megölése után a népet szolgálatába kényszerítette (Quos. . . sub vexillo deo dilecti pontificis Martini sanctique martyris Georgii, ducibus eorum interfectis, in brevi suo servitio subegit), majd papjaival megkereszteltette őket.5 Ebben az elbeszélésben két történeti esemény van összevonva: Koppány vezér 997-i felkelése, amelyet minden forrás Szent Márton segítségéhez és a pannonhalmi Szent Márton apátság alapításához kapcsol és Ajtony vezér lázadása (1003 után), amely a Szent Gellért legendák szerint Szent György segítségével történt, ill. a Csanádi Szent György püspökség alapításához vezetett.6 Legendánk alább rátér, hogy Pannonia Szent Márton szülőhelye, akinek támogatásával a király ellenségein győzelmet aratott, ezért Isten kedvel tjeinek tanácsával a szent „fundusa” mellett, az ő tiszteletére monostort épített, amelynek birtokokat és jövedelmeket adományozott és a győzők akaratával7 tizedek tekintetében hasonlóvá tette a püspökségekhez (quoniam Pannonia beati pontificis Martini nativitate gloriatur, cuius etiam partocinantibus meritis rex... de hostibus victoriam reportaverat, inito cum theophilis consilio, iuxta fundum sancti presulis, in loco qui Sacer Mons dicitur, sub titulo ipsius monasterium construens possessionibus et reditibus cunctisque sufficientiis ditavit et suffragio domitorum decima- tonibus simile fecit episcopatibus)P Az 1100 körül készült kisebb Szent István legenda írója forrásul használta a nagyobb legendát (licet autenticas librorum scripturas revolvatis, tamen bee breviora legite), de önállóan fogalmazott és István király még élő kortársaitól is merített (sicut fideli et veraci relatione tunc temporis viventium accepimus) P Mindenesetre ő két évtizeddel távolabb lévén az eseményektől, az olvasottakat és hallottakat nem mindig sikerültén kombinálta és forrását nem egy helyen félreértette. A gyermekkorból serdülőkorba átlépő István trónörökössé tétele helyett a kisebb legenda arról szól, hogy István apja halála után „még mint gyermek” lépett a főemberek és a nép segítségével trónra (Post cuius obitum Stephanus adhuc puer, favore principum et plebis, in regni solium laudabiliter provectus. . . quamvis pueritie annis floreret. . . ), ami részben a nagyobb legenda szövegének félreértésén alapul. A kisebb legenda írója forrását követve a kereszténység terjesztéséről szólva tér ki azokra, akik nem akarták régi „szokásaikat feladni és ördögi sugalomra fegyvert fogtak a király ellen”. Ö sem nevez meg senkit közülük, sőt lázadó főemberek (t.i. Koppány és Ajtony) helyett „némely nemesekről”10 szól, akik elkezdték a király várait és birtokait pusztítani, szolgáit megölni (Quidam vero nobilium . . . ceperunt.. . urbes eius desolari, predia vastare, possesiones depredari, servos cedere), ami már részben az 1046-i pogánylázadás élményeinek felidézése. Mindamellett a Dunántúlon tájékozott szerző megőrzött 6
