Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)

Komjáthy Miklós: A somogyi konvent II. Lajos-kori oklevelei az Országos Levéltárban

volt szerzetes. János mester jegyzői szereplése szintén egyike azoknak a problémáknak, amelyeket más hiteleshelyek hasonló jellegű adataival kell majd egybevetni, hogy az egybevetés alapján általánosítható következetésekre juthassunk, vagy akár csak az ő helyzetét, világi pap, vagy szerzetesi mivoltát tisztázzuk. Általánosítható következtetések levonásához, természetesen, az oklevelek írásának és fogalmazatának gondos összehasonlítása is elengedhetetlen feltétel. Jegyzőhiány (ennyit mindenesetre már most is mondhatunk), omladozó épület, beázó cellák, mindez elképzelhetővé teszi, hogy állhatott az oklevelek őrzésének dolga abban az időben Somogyvárott. Ügy, hogy valóban hónapokba telt, míg egy oklevelet előkerestek. Rangosabb, országos illetékességű hiteleshelyeknél más lehetett a helyzet. Érszegi Géza volt szíves felhívni a figyelmemet a budai káptalan 1477-ből való, Dl. 106663. számú oklevelére, amely szerint a káptalan királyi parancsra egy nap alatt keresett elő egy oklevelet a levéltárból s még aznap ki is állította a kívánt másolatot. Nem szabad azonban azt sem elfelejteni, hogy Vitéz János halála után mily nagy volt a rendetlenség a királyi kancelláriában.

Megyeszerte folyó nyomozás lebonyolítása egyetlen nap alatt, ugyancsak egy nap alatt több ügy írásbafoglalása, egy oklevél hónapokig tartó keresése, rutinmunka és érdemi tevékenység ellentétpárjainak s más adatoknak és tényezőknek szinoptikus vizsgálatából a Mohács előtti ügyintézés szövevényének vidéki szálai bomlanak majd ki. Talán már egy évtized okleveles anyaga alapján is meg lehet, de több évtized iratemlékeinek világánál feltétlenül meg kell rajzolni egy-egy hiteleshely illetékességének határait. A most közzétett, néhány oklevél adatai alapján is megállapíthatjuk, hogy a somogyi konvent illetékessége túlterjedt a megye határain. (Nagyobb és újabb anyagra támaszkodó, aprólékos vizsgálatok talán megfejthetik a hiteleshelyek illetékességi köre Eckhart Ferenc által is megállapított gyakori fedésének okait). A somogyi konvent illetékessége átnyúlt Horvátországba is. Mint más problémák esetében, e kérdésnél is, anélkül tehát, hogy a dolgot behatóbban vizsgálnám s messzebb menő következtetéseket kívánnék levonni, hadd hívjam fel a figyelmet a hiteleshelyek működésének kulturális, politikai, emberek, társadalmi osztályok és mint éppen a somogyi konvent horvátországi tevékenykedéséből következtethetünk erre, népek, nemzetek kommunikációját elősegítő következményeire. Családi kapcsolatok szövődése, birtokjogi érdekek egybefonódása s ezzel kapcsolatos ügyek intézése horvátok és magyarok között, egyengette az útját annak a fejlődésnek, amelynek végén például a Zrínyiek családja állott. E fejlődés szépen tükröződik a mi oklevélkivonatainkban is.

Befejezésül hadd fűzzem éppen e megfigyeléshez, mi cél is vezetett ezeknek az oklevélkivonatoknak közzétételével? Elsősorban a somogyi helytörténelmi kutatások elősegítése. Ezért vettem be kivonataimba minden, számottevő adatot. Közlöm az oklevelekben szereplő, valamennyi, királyi és konyenti kiküldött, tanúskodó, vagy hatalmaskodó nemes és jobbágy nevét, (A királyi udvar küldöttei nevének tanulmányozása s megállapítása annak, hogy kik közül kerültek is TcTézék, kivált, ha megfigyeléseinket más hiteleshelyek hasonló adataival is egybevetjük, a helyi kereteken túlmenő, országos következtetések levonásához is eljuthatunk. Például talán választ tudunk adni arra a nem érdektelen kérdésre: ki, miképp és mi alapon állította össze az egyes megyék efféle megbízatás teljesítésére alkalmas embereinek névsorát?) Az oklevélközlés hely