Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)

Komjáthy Miklós: A somogyi konvent II. Lajos-kori oklevelei az Országos Levéltárban

történelmi értékét, véleményem szerint, első renden éppen gazdag hely- és személynévanyaga biztosítja. Ne feledjük, az oklevelek s a bennük megőrzött nevek Somogy megye Mohács előtti, utolsó évtizedéből származnak! Akikről itt olvasunk, jobbágyok és nemesek zöme ott veszett Mohácsnál. A túlélők legnagyobb része pedig a másfélszázados, török megszállás poklában pusztult el. De elpusztult, vagy pusztává vált számtalan virágzó falu és mezőváros is. (így többek között, Ipolthfalva is. Mily szép lenne, ha a Habsburgos hangzású Lipótfát visz- szakeresztelnék Mohács előtt élő nevére, Ipolthfalvára!) A konvent ügyiratai a mindennapi életnek meglehetősen egyoldalú, sajátos vetületéről adnak számot. (Bár ez az egyoldalú, főképpen jogbiztosító jellegű anyag is tartalmaz adatokat az ember tájátalakító munkájáról, utak, töltések, vízduzzasztók, malmok építéséről, erdők irtásáról stb . . .) Az időpont rendkívülisége, félévezredes fejlődés lezáródása előtti, utolsó pillanatok azonban alkonyi fényükkel megszínesítik a különben szürke anyagot. Kissé bizarr hasonlattal azt mondhatnám, a somogyi konvent oklevelei a négy évszázada elsüllyedt világról úgy adnak képet, mint a holdról az oda szállt, önműködő űrállomások.

Éppen a helytörténészek igényeinek minél teljesebb kielégítése végett vettem fel a somogyi konvent által II. Lajos király uralkodása alatt kiállított, vagy a somogyi konventhez intézett, ill. a somogyi konvent által átírt oklevelek legtöbb adatát kivonataimba. Mindenesetre több adatát, mint amennyit a hagyományos regeszták, vagy még inkább a ma az Országos Levéltárban készülő, un. lajstromlapok tartalmaznak. A lajstromlapok például a hatalmaskodásról kiállított oklevelek kivonatolása során csupán jelzik, hogy az oklevelekben jobbágynevek vannak. Pedig mennyit mond a helytörténésznek egy olyan név, mint Gemmifisor! Drágakőművesek éltek abban a megyében, amely rövid idő múlva századokra pusztasággá lett. Ez az apró adat is túlmutat a helyi kereteken, de akad ebben az anyagban, bármily kicsi is, más, országos történeti érdekű vonatkozás is. Az egyik oklevél, amely az Inkei Lóránt család hadi tetteit eleveníti fel 15 24-ből, megörökítette a törökök két „kapitányának”, Ferhát basának és Báli bégnek a nevét.

Kivonataimban az oklevelekben szereplő, valamennyi személy- és helynevet betűhíven sorolom fel. Betűhíven és mindig ugyanabban a formában, ahogyan az illető helyen az oklevél írta. A de praepositios személyneveket a helynévhez kötőjellel kapcsolt, -i képzős formában adom vissza. De, ha ugyanezt a nevet az oklevél (legtöbbször -y-nal jelzett), -i képzővel írta, akkor a név a kivonatban is így szerepel. Azaz Johannes de Bard az oklevélben, Bard-i János a kivonatban; Johannes Bardy az oklevélben, Bardy János a kivonatban. (Ha az oklevél nem ír ékezetet, én sem teszem ki. Tehát Akoshaza-i Sarkan. Oklevélkibocsátóként szereplő, történeti személyiségek nevét azonban az ismert formában írom: Báthori, Újlaki stb. . .) Az oklevelek hátlapján olvasható címzéseket nem közlöm, mint ahogy csupán megemlítem a per további folyamára utaló feljegyzéseket. A szöveg után zárójelben jelzem az oklevél anyagára, megpecsételése módjára, ill. átírt, vagy másolati voltára vonatkozó adatokat, továbbá jelenleg érvényes s, ha meg lehet állapítani, régebbi jelzetét. Az utóbbit hagyományos formájában, hogy a- vidéken élő helytörténész ebből is (például, hogy az oklevél a vizeki Tallián család, vagy a Mérei család stb . . . levéltárából származik) tudjon következtetni. Az Országos Levéltár törzsszámait ui. vidéken nehéz lenne azonosítani. Az esetleges korábbi kiadásokat nem tünte34