Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Komjáthy Miklós: A somogyi konvent II. Lajos-kori oklevelei az Országos Levéltárban
gálatába akár csak egyetlen hiteleshely illetékességére korlátozott területen is elmélyedjek. Ezért, amikor Kanyar József levéltári igazgató megtisztelő felszólítása nyomán vállalkoztam arra, hogy e kötetbe cikket írjak, meg kellett elégednem a távolabbi célkitűzés megvalósításához elengedhetetlenül szükséges anyag- gyűjtésem egy kis részletének közzétételével. A somogyi konvent hiteleshelyi működésének a Mohács előtti évtizedből származó, még félig nyers formában közzétett iratemlékei is villantanak meg oly problémákat, melyek önmagukban, szélesebb összefüggésekbe állítás nélkül is, mondanak valamit a Mohács előtti Magyarország ügyintézésének mechanizmusáról. Sőt talán ösztönöznek is arra, hogy ezeket a szélesebb összefüggéseket más területről vett, analóg adatokkal felderítsük. Ügy tűnik, a XV-XVI. század fordulójára a hiteleshelyi munkának nem egy szakasza alakisággá egyszerűsödött. így például gyakran olvasunk arról, hogy a királyi és a konventi küldöttek a megyében körbejárva mindenkitől, akivel beszélniük lehetett és illett, nyomoztak az igazság után s, hogy nyomozásuk, amely ha nem is egy egész megyére, de legalább annak jelentékeny részére terjedt ki, mindössze egy napot vett igénybe. Vajon mi érdemi munkát tudott egyetlenegy napon a király és a konvent embere egy bonyolult ügyben s oly nagy területen végezni? A. kérdés annál jogosultabb, mert legalábbis ebben az időben, egyetlen egy esetet sem találtam, amelyben a hiteleshelyek azt jelentették volna: nem úgy történt minden, ahogy a károsult panasza alapján a kivizsgálandó ügyet a királyi parancslevél előadta. Alig lehet más oka ennek a színtelen egyformaságnak, mint az, hogy akkoriban már nem is vártak érdemben semmit a nyomozástól. Fő feladat az idézés volt. Vizsgálódásra érdemesek az olyan adatok is, amelyek kilenc esztendős, vagy még régebbi sérelmek elkövetéséről szólnak. Mi indokolta a hosszú hallgatást, vagy mi indokolta a dolgok elővételét éppen abban az időben? Nem érdektelen az sem, hogy egy-egy oklevélnek a konventi levéltárból a király utasítására való előkeresése hónapokig tartott ebben az időben Somogyvárott. Ugyanakkor, amikor például egy bonyolult, hatalmaskodási ügyben egy-két hét alatt válaszolt a konvent a királyi parancslevélre. Ismeretes, hogy az 1508-as canonica visitatio igen sötét képet festett a somogyi monostorban uralkodó állapotokról. Nemcsak a szerzetesi fegyelemmel voltak komoly bajok, hanem az élet külső körülményei is siralmasak voltak. A monostor falai omladoztak, tetőzete beázott, a gerendák a templomban és a hálóteremben is lezuhanással fenyegettek. Mindössze öt szerzetes élt a virágkorára immár alig emlékeztető konvent falai között. Kettő öreg, csaknem munkaképtelen volt, egy alig látott, hályogos (caliginosus) volt a szeme, kettő pedig szüntelenül úton volt a megyében, hogy eleget tegyen a királyi parancsoknak. Az egyházlátogatás után, tehát abban az időben, amikorból a most kivonatban közlésre kerülő oklevelek származnak, valamelyest javult a helyzet. Emellett szól, hogy míg 1508-ban két szerzetes járja szüntelenül a vidéket, addig 1516 és 1526 között mindössze egy azonos név (Péter) akad az oklevelekben szereplő, konventi emberek sorában. Az írásos ügyintézés formáinak és szabályainak gondos figyelembevétele (aláírásos jegyzék készítése ingóságokról, a nem együvé tartozó iratok elkülönítése stb.), amellyel egy, 1516. évi birtokbaiktatás során jártak el, ugyancsak a javulás jelének fogható fel. Minden azonban nem jött rendbe. Nemcsak abból következtethetünk erre, hogy az épület kitatarozásáról nem szólnak adatok, hanem abból is, hogy a konvent ez időből ismert, egyetlen jegyzője, János mester somogyvári plébános volt, nem élt a monostorban, talán nem is 32
