Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)

Komjáthy Miklós: A somogyi konvent II. Lajos-kori oklevelei az Országos Levéltárban

A SOMOGYI KONVENT II. LAJOS-KORI OKLEVELEI AZ ORSZÁGOS LEVÉLTÁRBAN Kivonatokban közzéteszi Komjáthy Miklós Bevezetés Koppány lázadó s a XI. századközépi, pogány felkelések lázából még ki nem gyógyult népe körében alapította meg Szent László király 1091-ben az Öreglak és Somogyvár között emelkedő dombtetőn, honnan festői kilátás nyílik a balatoni Felvidék vulkáni hegyeire, Szent Egyed monostorát. A monostort, amelynek alapításánál jelen volt Odilo Saint Gilles-i apát, francia bencésekkel népesítette be a király. Somogyvár még hosszú időn át maradt filiális viszonyban Saint-Gilles-lel. Abból azonban, hogy a somogyi monostor konventje 1224-től kimutathatóan hiteleshelyi működést fejtett ki, hogy tehát szerzetesei szinte na­ponta érintkeztek Somogy s a környező megyék szomszédos területeinek ügyes­bajos dolga után járó népével, méltán következteti a monostor történetének író­ja, Sörös Pongrác, hogy akkor már, legalábbis a franciák mellett, magyar szer­zeteseknek is kellett ott élniök. Somogyvár később teljesen elmagyarosodott. Franciából magyarrá válása máig nem teljesen tisztázott részlete történetének. Kis közleményem a már teljesen magyar monostor hiteleshelyi működésének Mo­hács előtti évtizedéből meríti anyagát. Ezért erről, a különben rendkívül érdekes és országos jelentőségű kérdésről, a francia-magyar kapcsolatok kérdéséről itt nem kívánok szólni. Somogyvár történetének egyéb problémáit is csak oly mér­tékig érintem, amennyire azt az oklevélkivonatok megértése, illetve értékelése elengedhetetlenül szükségessé teszi. Hosszabb ideje foglalkoztat az ügyintézés, első renden az Osztrák-Ma­gyar Monarchia dualizmuskori, de a korábbi idők, azokon belül is a korai szá­zadok hiteleshelyei s ezek körét egyelőre a somogyi monostor konventjére szű­kítve, a somogyi konvent ügyintézésének problematikája. Az ügyek intézése nem választható cl az ügyiratok létrejötte korának társadalmi, politikai viszonyaitól, mint ahogyan az ügyintézés így kialakult mechanizmusa sohasem maradt hatás nélkül a társadalmi, politikai viszonyok alakulására. E jelenségek sajátos össze­függéseire fényt deríteni, úgy vélem, csak gondosan megrostált, nagy forrás­anyag alapján lehet. Mégpedig, ha minél több és a dolgokat minél több oldal­ról megvilágító adatot tudunk körülhatárolható, viszonylag nem nagy terület­ről felkutatni, annál jobban ismerhetők fel a szálak, amelyek az ügyintézés bo­nyolult szövevényében társadalmat és államot, illetve a közhatalmat gyakorló szerveket egymással összefűzték. Másirányú lekötöttségem, a dualizmuskori ügy­intézés egy nevezetes termékének a közös minisztertanácsi jegyzőkönyveknek ki­adásra előkészítése nem engedte és most sem engedi meg, hogy e kérdések vizs­31

Next

/
Oldalképek
Tartalom