Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Borus József: Hadszíntér Somogy földjén (1944. dec. 1. - 1945. márc. 31.)
Különösebb esemény március 25-én sem történik. Az éjszaka folyamán a XXII. német hegyihadtest arcvonalszakaszát több szovjet támadás éri, Mesz- tegnyőtől délkeletre. Nappal teljes harci csend. A Dél Hadseregcsoport főparancsnokságán e napon lényeges változás következik be. Helmuth v. Grolman altábornagy átadja a vezérkari főnöki teendőket Heinz v. Gyldenfeldt altábornagynak, és átveszi a 4. lovashadosztály parancsnokságát. A távozás okairól a hadműveleti iratokból semmi sem derül ki. A március 25-i hadműveleti napló másik érdekes bejegyzése: „(Jjólag a 2. páncéloshadsereg is jelenti (telefonbeszélgetés 10.35-kor a 2. páncéloshadsereg vezérkari főnöke és az 1. vezérkari tiszt között), hogy a magyarok hangulata az arcvonalon a nullpontra süllyedt. Az átmenők száma naponta eléri a 15 főt. A magyarokat zárt kötelékben többé nem lehet alkalmazni. Német egységekbe kell őket szorosan betagolni.”193 Március 26-án Somogybán nincs semmilyen harccselekmény. A szovjet csapatoknak a Balatontól északra elért sikerei következtében a Dél Hadseregcsoport kezd ráébredni, hogy a 3. Ukrán Front a Balatont nyugatról megkerülve bármikor felbukkanhat a 2. páncéloshadsereg hátában. A hadseregcsoport új vezérkari főnöke, v. Gyldenfeldt altábornagy 18.30-kor közli v. Nostitzcal Hitler ismételt követelését, hogy a 16. SS-páncélgránátos-hadosztály páncéloscsoportját a Balaton délnyugati sarkához kell helyezni, ottani szovjet áttörés megakadályozására. 19.50-kor v. Nostitz jelenti a hadseregcsoportnak, hogy a helyzet feszült, és a vezénylő tábornokok véleménye szerint a 16. SS-hadosztálytól nem lehet hátravonni a páncéloscsoportot. Addig várni kellene, amíg megjön az ígért 297. gyaloghadosztály. A 118. vadászhadosztálytól egy csoportot rohamlövegekkel már Keszthely térségébe vezényeltek. 23.45-kor Gudcrian vezérezredes figyelmezteti v. Gyldenfeldtet, hogy válság elkerülésére a 2. páncéloshadsereg balszárnya mögé erősebb tartalékot kell helyezni. Az altábornagy nyomban intézkedik, s öt perc múlva v. Nostitz már meg is kapja az utasítást: a hadsereg balszárnya mögötti csoportot kockázat vállalása árán is meg kell erősíteni. Március 27-én 1.50-kor a páncéloshadsereg távirati parancsot kap, hogy a nap folyamán a 16. SS-páncélgránátos-hadosztály egyik, rohamlövegekkel megerősített zászlóalját szárnyának fedezésére, balszárnya mögött helyezze készenlétbe. Jelentősebb harccselekményre Somogybán március 27-én kerül sor. A nap folyamán a 3. Ukrán Front csapatai már a Sümeg - Jánosháza - Celldömölk vonalon harcolnak. Ennek következtében, ismeri el a német hadműveleti napló, ,,a 2. páncéloshadsereget az a veszély fenyegeti, hogy az ellenség déli irányú Umadása Vasvár térségéből hátbakapja, és e támadás folytatása elvágja nyugati összeköttetéseitől.” Ezt a veszélyt még növeli az a körülmény, hogy az 1. né- pi-hegyihadosztály, kivonásának késői engedélyezése folytán, még csak részben érkezett meg a 6. német hadsereghez, ezért tudta a Vörös Hadsereg Jánosházát is elfoglalni. A Dél Hadseregcsoport javasolja az OKH-nak, hogy a 2. páncéloshadsereget vonják hátra a rövidebb, jól kiépített Margit-állásba. Ezáltal szabadabbá válik a 16. SS-páncélgránátos-hadosztály a hadsereg északi szárnyán a hadseregcsoporttal való kapcsolat támadólagos megteremtésére. A Délkelet fő*260
