Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Borus József: Hadszíntér Somogy földjén (1944. dec. 1. - 1945. márc. 31.)
parancsnoktól útban levő 297. gyaloghadosztályt mindjárt a hadsereg balszárnyára irányítsák, ott várható szovjet támadással szemben. Az OKH a javaslatnak a 297. gyaloghadosztályt érintő részéhez hozzájárul, a Margit-állásba vaó visszavonulásra azonban nem születik döntés. A 2. páncéloshadsereg kéri, hogy balszárnyának védelméhez a 6. hadseregtől rendeljék neki alá a lovashadtestet. A hadseregcsoport ehhez egyelőre nem járul hozzá. Március 27-én 19.15-kor v. Nostitz jelenti v. Gyldenfeldtnek, hogy az éjszaka folyamán lánctalpak zaját észlelték. Nagykorpád - Csököly térségében fokozódnak a szovjet csapatok mozdulatai. Még nem világos, hogy lekötő támadásra, vagy nagyobbszabású hadműveletre készülnek. 22 órakor de Angelis hadseregparancsnok jelenti Wöhlernek, hogy hadserege balszárnyán záróvonalat épített ki, de ezzel arcvonala keleten állandóan gyengül, és lassan tarthatatlanná válik. Ezért megismétli a Margit-állásba való hátrameneteire és a lovashadtestre vonatkozó javaslatot. A javaslatokat Wöhler 22.35-kor közli Guderiannal, aki megígéri, hogy kikéri Hitler véleményét. Március 28-án 1.30-kor az OKH vezérkara hadműveleti osztályának 1. vezérkari tisztje közli a Dél Hadseregcsoportnál levő kollégájával, hogy Hitler hozzájárult a 297. gyaloghadosztály Zalaegerszeg környékén való gyülekeztetéséhez. A Margit-állásba való visszavonulás ügyében nincs döntés.195 A március 28-i német hadműveleti naplóban - hosszabb idő óta először - ismét nagyobb terjedelmet foglalnak el a 2. páncéloshadseregre vonatkozó problémák. Harc ugyan ezen a napon sincs Somogybán, de a 2. páncéloshadsereg jelenti, hogy az előző napon észlelt szovjet csapatmozdulatok folytatódnak; a szovjet tüzérség zárótüzet lő és belövi magát a német állásokra. Mindez az arcvonal egész hosszában megnyilvánul, súlyponttal Háromfától délre, Nagykorpádnál, Csökölynél, Nagybajomnál és Csömendnél. Ezeken a pontokon megerősítik a lövészárkokban levő szovjet csapatokat is. A 2. és a 3. Ukrán Front dunántúli előnyomulása következtében a Dél Hadseregcsoport főparancsnoksága kénytelen áttenni harcálláspontját Kismartonba. Március 28-án 14 órától innen, tehát akkor a német birodalomhoz tartozó területről irányítja tovább az alárendelt hadseregek harcát. Még ezt megelőzően v. Nostitz 9.30-kor ismét előhozza v. Gyldenfeldtnek a Margit-állásba való hátramenetei gondolatát. A válasz: előkészíteni! v. Nostitz egyidejűleg jelenti, hogy a Balatontól északra harcoló lovashadtest, amellyel a hadseregparancsnokságnak telefonösszeköttetése van, Tomajtól vissza akar vonulni nyugat felé, Keszthely magasságába. Ettől még északabbra azonban már szintén megjelennek a 3. Ukrán Front csapatai. 10.45-kor v. Nostitz azt jelenti a Dél Hadseregcsoportnak, hogy Vindornyán és Udvarnokon szovjet erők vannak, akik délnyugatnak tartanak. Az ezredes ez alkalommal is kéri a lovashadtestet, továbbá az engedélyt a Margit-állásba való visszavonulásra. Ugyanerről a problémáról v. Gyldenfeldt altábornagy 13.50-kor Krebs gyalogsági tábornokkal beszél telefonon. Krebs megkérdezi, hogy mit vár a 2. páncéloshadsereg a Margit-állásba való visszameneteltől. A válasz: „1. 25 km-es arcvonalrövidülést, 2. egy jól kiépített állást, 3. nyernek egy hadosztályt.”
