Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Borus József: Hadszíntér Somogy földjén (1944. dec. 1. - 1945. márc. 31.)
foglalja. - v. Grolman megtagadja a hozzájárulást azzal az indoklással, hogy - összehasonlítva a hadseregcsoport többi arcvonalával - a 2. páncéloshadsereg arcvonalát támadják legkevésbé. Éppen ezért a hadsereg tartson ki jelenlegi állásában, északon tervezett támadását valósítja meg ottlevő erőivel. „Egyébként kirajzolódik, hogy az ellenség legalább gyors erőit elvonja a 2. páncéloshadsereg arcvonaláról és Székesfehérvár elé helyezi át.” Érveit v. Grolman a de Angelisszel 12 órakor folytatott telefonbeszélgetésében is megismétli, hozzátéve : az arcvonal visszavétele a Führer hozzájárulásától függ. A tervezett támadásról a 2. páncéloshadsereg 1. vezérkari tisztje 18.30- kor jelenti, hogy az 1. hegyihadosztály egy szabaddá vált ezredéből, a 3. lovasdandár egyik osztályából és a Szent László hadosztály ejtőernyőszászlóaljából létrehozott harccsoporttal előbb a Kéthelynél levő szovjet erőket szándékoznak visszavetni, aztán fordulnak délre, Marcalinak. Ehhez 18.50-kor Bürker ezredes, hadsereg vezérkari főnök hozzáteszi, hogy a támadás előkészületei megkezdődtek. A jobbszárny lekötésével azonban az eredeti támadási terv „felvi- zeződött”, mivel ehhez nem lehetett szabaddá tenni a teljes 1. hegyihadosztályt. A 2. páncéloshadsereggel kapcsolatos problémák következtében az OKH és az OKW között tárgyalás kezdődik a hadseregnek a Délkelet főparancsnoknak való visszaadásáról. 19.20-kor ezért v. Grolman közli v. Bonin ezredessel, a hadműveleti osztály vezetőjével, hogy a Dráva és a Duna közötti egységes vezetés miatt szükséges a 2. páncéloshadsereget a Dél Hadseregcsonortnál hagyni. A hadsereg a hadseregcsoporttól csapatokat, köztük magyar erőket kapott, kedvezőbb ellátására intézkedések vannak folyamatban. Ha viszont újra a Délkelet főparancsnok venné át a parancsnoklást, az érdekek különbözősége folytán felszakadhatna az út a Margit-álláshoz és az olajvidékre. Ekkor viszont újra a Dél Hadseregcsoportnak kellene befoltoznia a lyukat. v. Grolman 19.15-kor v. Gyldenfeldt altábornaggyal, a Délkelet fő- parancsnok vezérkarának főnökével is telefonbeszélgetést folytat. Délután úgy döntöttek, hogy a 2. páncéloshadsereg egyelőre a Dél Hadseregcsoport alárendeltségében marad. v. Gyldenfeldt újra Zágráb veszélyeztetését hangoztatja, de v. Grolman azt válaszolja, hogy a szovjet szándéka egyértelműen Felsőmagyar- országon nyilvánul meg. Hasonlóan nyilatkozik Friessner vezérezredes is, amikor december 6-án 21 órakor jelenti Guderian vezérezredesnek a hadseregcsoport általános helyzetét: „A 2. páncéloshadsereg szakaszán reméli, hogy az olajvidék előtt még egy széles térséget tartani tud. Itt semmi gondja nincs. A Balaton és Székes- fehérvár közti szorosban ma nagyon keményen szorongatták. Parancsot adott azonban arra, hogy a még meglevő gyenge német erőkkel lehetőleg távol a Mar- git-állás előtt tartsanak ki. . . ”74 A következő napon, december 7-én az egész Somogy megyei arcvonalszakaszon heves harc folyik. Barcsnál a támadó szovjet erőknek majdnem sikerül elvágniuk a Hoch- und Deutschmeister hadosztályt. Az elvágás elől a németek visszavonulnak a már említett C-vonalra, a Drávától Rinyaszentkirályig. Barcs, miután a németek a pályaudvar berendezéseit és a hidat felrobbantják, felszabadul. 223
