Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Kopasz Gábor: A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara (1880-1948)
A PÉCSI KERESKEDELMI ÉS IPARKAMARA (1880-1948) Kopasz Gábor A kereskedelmi és iparkamarák a tőkés társadalom szabad érdekképviseleti szervei voltak, amelyeknek a feladata a kapitalista kereskedelem és az ipar fejlődésének a védelme volt. A kamarák képviselték a kereskedelem és az ipar érdekeit az állami törvényhozással, a kormánnyal, a megyei és a városi hatóságokkal szemben. Minden lehetőt megtettek az ipar és a kereskedelem szabadabb fejlődésének az előmozdítására, anyagi és erkölcsi támogatására. Elősegítették a kapitalista fejlődésnek megfelelőbb, új szervezetek létrehozását; a felbomlott céhrendszer helyébe az ipartestületek kiépítését. A kereskedelmi és iparkamarák figyelemmel kísérték a cégbejelentéseket és a törvényszékeken vezetett cégbejegyzéseket. Az áruknak és az ipari termékeknek más hasonló áruktól és ipari termékektől való megkülönböztetésére használt védjegyekről a kamarák a maguk területére vonatkozóan védjegylajstromot vezettek és ügyeltek arra, hogy a belajstromozott védjegyek a törvény által megszabott oltalomban részesüljenek. A kereskedelmi és az iparkamarák Magyarországon közel száz évig állottak fenn és egész működésük arra irányult, hogy a tőkés társadalom kereskedelmének és iparának érdekeit elősegítsék. I. A magyar kereskedelmi és iparkamarák megszervezése. A dunántúli kereskedelmi és iparkamarák Magyarországon a kereskedelmi és iparkamarákat az abszolutizmus idején rendeleti úton állították fel 1850-ben. Először kilenc kamarát szerveztek az ország területére, a következő székhelyekkel: Fiume, Pest, Brassó, Debrecen, Kassa, Kolozsvár, Pozsony, Sopron és Temesvár. Két év múlva, 1852-ben kettővel emelték a számukat, mivel Zágrábban és Eszéken is megszervezték az iparkamarát. Így az ország egész területét tizenegy kamarai kerületre osztották fel. A kamarák felállításával hiába akart az abszolút rendszer az ország közgazdaságának korszerűbb kereskedelmi és ipari szervezetet adni, a fennálló elnyomó politikai viszonyok következtében a lakosság a kereskedelmi és iparkamarákat ellenszenvvel fogadta. De maga a kormány is nehezítette a kamarák működését. Megtiltotta, hogy a magyar kereskedelmi és iparkamarák egymás-
