Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Kopasz Gábor: A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara (1880-1948)
sal közvetlenül érintkezzenek, kapcsolatot tartsanak. Ha meg is kérdezte a kamarákat fontosabb kereskedelmi és ipari ügyekben, a véleményüket rendszerint nem méltányolta. A kormány tehát a kamarák tevékenységét korlátozta és szinte tervszerűen akadályozta, hogy kerületük iparos és kereskedő lakosságának bizalmát és rokonszenvét megnyerjék. Az i860, évi októberi diploma kibocsátásával a politikai helyzet megváltozott és ez a kamarák működésére is kedvezőleg hatott. A Helytartótanács és az egyéb szervek is több figyelmet szenteltek a kamaráknak, véleményüknek döntőbb fontosságot tulajdonítottak. Megnőtt a kamarák szerepe az ipari és a kereskedelmi élet irányításában. Mindehhez azonban a magyar iparos és kereskedő társadalom teljes bizalmát csak úgy lehetett elnyerni, ha a hazai törvények is biztosítják a kereskedelmi és iparkamarák működését. Az alkotmányos törekvések megkívánták, hogy hozzanak törvényt a kereskedelmi és iparkamarák elismeréséről és újra történő megszervezéséről. Egyre általánosabb lett a vélemény, hogy csak így lehet a kamarák országos intézmény jellegét biztosítani és őket az akotmányos szervezetbe beilleszteni. A kereskedelmi és iparkamarák alkotmányos rendezésére csak a kiegyezés utáni évben, 1868-ban került sor. Ekkor alkotta meg a magyar országgyűlés az 1868. évi VI. törvénycikket a kereskedelmi és iparkamarákról. Az új törvényt 1868. április 30-án szentesítette az uralkodó, május 4-én hirdették ki a képviselőházban, május 5-én a főrendiházban, s május 6-án már megjelent az Országos Törvénytárban. A törvény a kereskedelmi és iparkamarák céljául tűzte ki a kereskedelem és ipar érdekeinek előmozdítását. A kamarák a törvény rendelkezése szerint a földművelés, az ipar és a kereskedelemügyi miniszter felügyelete alá tartoztak, tőle kapták a rendeleteket és gondoskodtak azok végrehajtásáról. Előterjesztéseiket, javaslataikat közvetlenül intézték a minisztériumhoz, de a törvényhatóságokkal, a különböző testületekkel, vagy magánszemélyekkel is közvetlenül leveleztek.1 A kereskedelmi és iparkamarák feladata volt a kereskedők és iparosok szükségleteinek szemmel tartása, ezzel kapcsolatban a minisztériumhoz javaslatok szerkesztése, a városi és megyei törvényhatóságok felé véleménynyilvánítás, valamint a kereskedelmi és az ipari szakképzés elősegítése. A kamaráknak hivatásuk volt kereskedelmi és iparstatisztikai adatoknak kerületükben való összegyűjtése és év végével a minisztérium részére való ösz- szegezése. Ezenkívül évi jelentést kellett összeállítaniok a kereskedelmi, közlekedési és ipari helyzetről s az ezekkel kapcsolatos kívánalmakról. A kamaráknál elhelyezett termék és árumintákról lajstromot kellett vezetni. A helyi szokásnak megfelelően a bemutatott árukról bizonyítványt kellett kiállítani. Ha a földművelés-, kereskedelem- és iparügyi miniszter kamaraközi gyűléseket hívott egybe, oda a kamaráknak kiküldötteket kellett delegálni. A törvény a kereskedelmi és iparkamarák számának, székhelyeinek, kerületeinek, alkerületeinek megállapítását a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszterre bízta. A miniszter a kamarai kerületek számáról beosztásáról, székhelyeiről, valamint a kamarai választásokról az 1868. nov. 28-án megjelent 19223/1868. F. I. K. rendeletével intézkedett. 60
