Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Simonffy Emil: A paraszti birtokviszonyok vizsgálata tizenkét nyugat-somogyi faluban
Kiválasztott falvaink tehát alkalmasak arra, hogy velük a falvak több típusát szemléltethessük, és megvizsgálhassuk a kapitalizmus kori birtokviszonyok alakulásának problémáit. Melyek általában a magyar falu történetének nagy korfordulói? Az utolsó két és fél évszázadban a következőket sorolhatjuk ide: i. A Mária Terézia-féle úrbérrendezés. A rendezés ugyan nem változtatta meg a pillanatnyilag fennálló tényleges birtokviszonyokat, sőt egységes szempontokat alkalmazva éppen megmerevíteni törekedett. Mégis új helyzetet teremtett a földesúr és a jobbágy kapcsolatában, és rendelkezései kihatottak a kapcsolatok megszüntetésére is. 2. A jobbágyfelszabadítás, illetve ennek végrehajtása: a birtokrendezés. Nemesi községekben hasonló fordulópontot jelentett a tagosztály, a tagosítás. Ennek során alakítják át a falu határát több-kevesebb következetességgel a kapitalista termelés kívánalmainak megfelelően. 3. A földreform: a feudális eredetű, de már tőkés módon gazdálkodó nagybirtok rendszerének szétzúzásával alapjaiban változtatta meg mezőgazdaságunk egész struktúráját. A földreform - bár az még a polgári átalakulás feladata volt - már a felszabadulás nyomán kibontakozó szocialista forradalom része, így lényegében a falu kapitalista fejlődésének a lezáródását is jelenti. 4. A falu szocialista átalakulása, a termelőszövetkezeti községgé alakulás. Minden helytörténeti kutatásnak figyelemmel kell lenni e négy fordulópontra, egy megyei szinten folyó munkánál pedig törekedni kell, hogy ezek feltárása egységes szempontok szerint történjen és általánosítások levonására is alkalmas adatsorokat eredményezzen. A kapitalizmus kori birtokviszonyok vizsgálatát is ezekhez a fordulópontokhoz kell igazítanunk, elsősorban meg kell vizsgálnunk a helyzetet a kapitalizmus korának kezdetén, a jobbágyfelszabadítás után és a végén, a földreform előtt. E két vizsgálat elvégzéséhez általában rendelkezünk is megfelelő forrásadottságokkal. A birtokrendezések A jobbágyfelszabadítás 1848 márciusában megtörtént, a forradalom nyomására az országgyűlés eltörölte az ősiséget és az úrbéri szolgáltatásokat, és ezzel megtette a legfontosabb lépést a polgári földtulajdon létrehozására. A gyakorlati végrehajtás azonban nem történhetett egyik napról a másikra. A feudális korban különböző kötöttségek korlátozták a föld tulajdonosának vagy tényleges birtokosának szabad rendelkezési jogát, amely a szabad polgári tulajdon elvével ellenkezett. E kötöttségek jelentős részének az eltávolítása - ha nem is maradéktalanul - a birtokrendezések során történt meg. A birtokrendezés fogalmán a birtokviszonyoknak a kapitalista termelés követelményeihez igazodó átalakítását és az ezzel kapcsolatos hatósági vagy bírói eljárást értjük.2 Ez a folyamat - a kapitalizmus kialakulásával egyidejűleg - már 1848 előtt megindult, az 1836. évi törvények* nyomán nagyobb lendületet vett, fő időszaka azonban a jobbágyfelszabadítást követő két évtized volt. Bár egyes községekben a rendezés egésze vagy részlete hosszan elhúzódott, néha egészen a polgári kor végéig, vagy nem is nyert megoldást, ez azonban nem akadályozza meg, hogy a XIX. század közepéről ne nyerhessünk a falvak nagy részéről adatokat. T. Mérey Klára kimutatása szerint'1 Somogy vármegye 270 helységében a következő időpontban történtek meg a rendezések (egyes helységek többször is számításba kerültek az egyes feladatok külön történő rendezése miatt): hí
