Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Bencze Géza: Adatok a Kapos-völgyi vízrendezés első időszakához (1807-1819)
A munkáskezet a birtokosok általában szerződéssel biztosították, a roboterő különösebben fontos szerepet aligha játszhatott. Következik ez a megkötött szerződések jellegéből, amelyek a fő súlyt az időarányos teljesítményre fektették. 1811-ben Göllében a mernyei uradalom a dobszai illetőségű árokmetszőkkel szerződést kötött a „Kapos berkében ásandó csatornára”. A nem napszámbéres pénz- és terményfizetést a megásott csatorna hossza után kapták.26 A napóleoni háborúk munkaerőhiánya és a nagy uradalmi robotigény miatt nem lett volna kifizetődő robotosokkal végeztetni a lecsapolást. Egyébként is a munkák zömét a nyári alacsony vízállás idején lehetett csak elvégezni, s ez az időszak egybeesett a nyári aratási munkákkal, amikor is az uradalmak lekötötték a’robot teljes mennyiségét. A munkaerőhiánnyal függött össze, hogy Göllében 1811-ben még szerződést kötnek ugyan az árokmetszőkkel, de ettől az időtől kezdve sokasodnak már a panaszok a kiásott csatornák elhanyagolásáról, illetve a munkák abbahagyásáról. A szabályozás kezdetekor Attala és Berki határában végezték el először a főcsatorna ásását, de 1813-ban már panaszkodnak a csatorna elhanyagolt állapotára.27 A megyegyűlés kiküldte ugyan az első alispánt az ügy kivizsgálására, de ekkor már ő sem tehetett semmit, mivel a munkálatokkal leállta!, az egész Kapos mentén. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a kívánt mértékben nem tudták leszállítani a vízszintet, s így nem lehetett termővé tenni a mocsaras réteket. Egyre több támadás érte Brechter mérnököt is a „haszontalan” munkákra költött több ezer forintért. Sokasodtak a mellékpatakok berkei tulajdonosainak panaszai is, mivel az abbahagyott kaposi szabályozás hátráltatta berkeik rendezését is.28 Maguk a birtokosok is okai voltak a szabályozás sikertelenségének, ugyanis a szabályozás feltételeként valamennyien malmaik sértetlenségét kötötték ki. Miután pedig a tervezet szerint a malmokat a mellékcsatornákra kívánták helyezni, a tervben szereplő egy- és kétöles csatornák ásása is zátonyra futott. j\ birtokosok ellenállása természetes is volt, hiszen a malmok vámjai vagy áren- dába adásuk révén jelentős bevételt jelentettek. Elsősorban ebben kereshetjük az első rendezés kudarcának okát, nem pedig a Nagy, Brechter, Hofstetter és Törökféle tervezetek hibás voltában. Előttük nyilvánvaló volt, hogy egy három öl széles csatornával nem végezhető el a Kapos menti mocsarak teljes lecsapolása. 1813 őszén már hiába küldte a Helytartónanácshoz panaszos levelét Gaál György batéi birtokos a munkálatok félbeszakadásáról. A válasz a Kapos munkálataira felügyelő bizottságnak elrendelte a végzett munkák helyszínen történő felülvizsgálatát.29 A vizsgálattal megbízott vármegyei kiküldöttek jelentése szomorú képet rajzolt a Kapos állapotáról. Megállapították, hogy Attala és Pula határában a sok esőzés és az elhanyagolt csatorna lehetlenné tette a Kapos berkének a kiszárítását.30 A megoldást csak az eredeti, Nagy József-féle tervezetben is szereplő, újabb mellékcsatornák ásása útján lehetett volna elérni, ez azonban az érintett birtokosok határozatlan magatartása miatt nem volt megvalósítható. A Helytartótanács újabb rendelete a vizsgálat kezdeményezésén túl utasította a vármegyét, hogy mihelyt az idő engedi, azonnal lássanak hozzá a munkák folytatásához. Javasolták továbbá, hogy a birtokosokat minden módon igyekezzenek megnyerni, nehogy az esős időjárás és a megáradt folyó még nagyobb károkat okozzon a nagy költségekkel létesített csatornában.31 A többéves helyben topogás után, végül 1815 őszén Kovács Antal alispán, mint a Kapos szabályozására felügyelő küldöttség vezetője a birtokosokat 1816. 107
