Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 1. (Kaposvár, 1970)
Bencze Géza: Adatok a Kapos-völgyi vízrendezés első időszakához (1807-1819)
január io-ére Kaposvárra összehívta. A birtokosok most már örömmel adták beleegyezésüket a gyűlésen való megjelenésre, mivel az újra meginduló munkálatokban a korábban befektetett több ezer forintuk hasznát is szerették volna élvezni.'12 A tanácskozáson részt vevő birtokosok hangulatváltozását mutatta az, hogy a munkálatokat akadályozni szándékozó toponári uradalommal szemben egységesen kiálltak. A munkák gyors elkezdése érdekében utasították az eddigi munkálatokat is vezető Brechter és Török mérnököket a tervek haladéktalan elkészítésére.33 Ezek elkészülte valóban sürgető is volt, hiszen a munkákat már júniusban meg akarták kezdeni. A lecsapolás tervezete a hozzátartozó térképmellékletekkel együtt márciusra el is készült, és alapját ismét csak a Krieger-féle elképzelés adta. Elfogadták tehát Krieger vízszintesési méréseit, miután az Brechter többszöri ellenőrző próbáját is kiállotta.34 A tervezetet azonban a korábbi tapasztalatok alapján módosítani is kellett. Így pl. megváltoztatták a csatornaméreteket. A tapasztalat azt mutatta ugyanis, hogy az elkészült főcsatorna nem elegendő önmagában a Kapos mocsarainak lecsapolására. A Nagy József által tervezett mellékcsatornák kiásását azonban változatlanul szükségesnek tartották a megfelelő vízlefolyás elérése érdekében. A már elkészült fő- vagy középcsatorna helyét megfelelőnek találták, csupán mélyebbre helyezését tervezték, hogy ezáltal a meder alja elérje az elmo- csarasodás okozta völgytalpfeltöltődés alapját. Ez egyaránt vonatkozott a dombóvári határtól Fészerlakig elkészült csatornaszakaszra is, de a tervezetben szereplő - még nem rendezett — Fészerlak és a Kaposvár alatti Káliói malom közötti szakaszra is. Részletesen foglalkoztak az új tervezetben a mellékcsatornák kérdésével is, mivel azok kiásásának szükségességét több szempontból is elengedhetetlennek tartották. Elsősorban a főcsatorna bővítési munkálatai során jelentős feladat hárult volna azokra, miután ezek vezették volna le a Kapos összes vizét az északról betorkolló mocsaras völgyek vizeivel együtt. Nyilvánvaló tehát, hogy a munka kezdetekor a mellékcsatornák ásására került volna először a sor. Az északi, mocsaras mellékvölgyű berekrész lecsapolásának az egyetlen kivitelezhető módja ugyanis a mellékcsatornának a berek északi oldalán való vezetése lett volna. A déli meredekfalú partok alatt csak a mellékpatakok torkolati szakaszait tervezték rövidebb keresztcsatornákkal rendezni. Az északi, hosszanti peremcsatorna elkészítésével pedig biztosítani akarták a malmok külön csatornára helyezését, illetve a mellékpatakok berkeinek lecsapolását. Az első szakasz megépítését a dombóvári határtól akarták elkezdeni és mélységét 4 lábban, szélességét pedig 2 1/2 ölben határozták meg.35 A déli oldalról vezetett keresztcsatornák szélességét 1-1 1/2 ölre tervezték. A peremcsatornáknak a kisberki völgykanyarulatig történő elkészülte után, a főcsatornán, vizét zárógáttal az új csatornába szorítva, hozzá lehetett volna kezdeni a főcsatorna mélyítő munkálataihoz. A csatornán megtörtént méretváltozások után bontották volna el a zárógátat. A munka ehhez hasonló módon ment volna végbe Fészerlaknál, csakúgy mint a Káliói malomnál. Mindezek elkészülte után kerülhetett volna csak sor a peremekről vezetendő keresztcsatornák ásására azzal a mérnöki utasítással, hogy a munka során a csatornákból kikerülő „föld mind nap kelet felül hányattasson”. Ezzel akarták megakadályozni a patakok torkolati szakaszának a Kapós folyásirányába való eltolódását. 108
